Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - V. Visszatekintések - 331. 1920. június 1. „... utána rettentő elnyomatás, véres burzsoá diktatúra következik.”

elégedetlenség nem csillapodott. Kétségtelen, hogy az elégedetlenség állandó táplálói a gyárban dolgozó asszonyok és a munkások feleségei voltak. Csak mint érdekes tünetet említem meg, hogy a vörös hadsereg harctéri győzelmei pillanatnyilag lelkesítették a munkásságot, az általános rossz hangulatot azonban nem tudták megszüntetni. A munkásságot ismételten felvilágosítottuk arról, hogy ezzel a magatartásával veszedelembe dönti a proletáruralmat és utána rettentő elnyomatás, véres burásoddiktatúra következik. Ezek a komoly fölvilágosítások látható hatást a munkásokra nem tettek. Változás után áhítoztak, általános volt az a hitük, hogy nem burzsoádiktatúra jön, hanem munkáskormány. Egy másik munkáskormány - azt hitték békét tud kötni az entente-tal, amely föloldja a blokádot és lehetővé teszi a munkásság jobb ellátását. Minden igyekezetünk, hogy ezt a gondolatmenetet, amely mindinkább tért hódított gyárunk munkássága körében, megdöntsük, kárbaveszett fáradság volt. A gfári tisztviselők csöndesen szabotáltak. Ezt egy értekezleten nyíltan is elismerték. Beismerésüket a munkásság felháborodással fogadta, de nem büntették meg őket. A viszony az üzemvezetőség és a munkástanács között a lehető legrosszabb volt. Hatásköri összeütközések és súrlódások napirenden voltak. Bizonyos esetekben egyes intézkedéseket csak erélyes föllépéssel lehetett keresztülvinni. A termelőbiztos és munkástanács teljes harmóniában dolgoztak. A nyersanyag hiánya alig volt érezhető. Szerszámmal is kellő módon el voltunk látva. Csak a műszerek és repülőgépvászon beszerzése ütközött nehézségekbe. Ezeket az anyagokat Bécsből csempészet útján szerezték meg, sőt esetenként repülőgéppel szállították Bécsből gyárunkba. A nyersanyag kiutalása gyorsan és akadálytalanul történt, a kezdet nehézségei után a bürokratikus kiutaló rendszert teljesen megszüntették. Általánosságban azt tapasztaltam, hogy a munkásság legnagyobb része nem volt elég áldozatkész, nem akarta magát alávetni a munkafegyelemnek, az önfeláldozó, érettebb rész pedig nem tudta meggyőzni a türelmetlenkedő, elégedetlenkedő túlnyomó többséget. Emellett a vezetés és irányítás nem volt elég erős és elég biztos kezekben. Kulcsár István Világosság (Bécsben megjelent emigráns szociáldemokrata hetilap), I. évf. 1. sz. 1920. június 1. 17-18. 1. 437