Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - II. Az őszirózsás forradalom Pest megyében - 91. 1919. január 22. „... az agitátorok beszéde ... megmételyezte a hangulatot ...” - 92. 1919. január 23. A Töki Néptanács a jegyző eltávolítását követeli.

ból, melyeket az Elöljáróság helyettesítése alkalmával tartott képviselőtestületi gyűlésen tett három tagjuk; mely szerint az egyik azért tartotta vissza a szegénység részére a saját elrekvirált gabonáját - (s nem valamelyik hadba vonult családjáét, ahol esetleg se férj - se iga nem volt), - hogy a vasútra való szállítás nélkül is megkapja a vasútra szállított gabonáért járó összeget, - a másik szerint meg mindenki magáért volt a harctereken, aki ott volt; - tehát akinek bármi úton, talán hamis úton is sikerült itthon maradnia - az élhetett magáért -, a szegény meg a háborúban pusztulhatott magáért. S jellemző a harmadik, épen a volt bíró felszólalása is, aki büszkén nagy hangon, hősiesen jelentette ki, hogy egymaga állt volna őrt a jegyző mellett, s elég lett volna egymaga, hogy senkise merje bántani. Bizony ez nagy hősiesség -ahol senki sem akar tettlegességgel fellépni; de ez a hősiesség nem vezette őt oda, ahol azok szenvedtek - akiknek és családjaik érdekeinek megvédésére kellett volna itthon ilyen bátorsággal fellépni, akár a jegyzővel szemben is. De ezeknek az érdekeknek megvédéséig a jogosság és méltányosságért való küzdelemig nem terjedt a bátor elszántság; holott éppen ő fűnek-fának suttogta (talán hogy ezzel fedezze magát), hogy ha ő megszólalna; lenne valami, mert ő mindent tud. Épen azért lappang aztán a gyanú, hogy ha ennyi mindent tudott és mégse tett ellene, holott azért állították a falu élére, hogy ne egy ember, ne a jegyző komája, hanem a falu lakosságának igazát és érdekét védje: talán részes is volt mindenben. Ilyenféle dolgok azok - amik miatt az Elöljáróság ellen bizalmatlanságát nyilvánította a népgyűlés. De mégis azt mondjuk, hogy az Elöljáróság tagjai, köztük a bíró is, nem bűnösök - csak gyenge emberek voltak. Gyengék voltak; mert olyan befolyás alatt voltak, - amitől nem tudtak szabadulni, - amely befolyás régóta nevelője már ennek a jó magyar falunak. Éppen ezért a volt Elöljáróság ellen nem is kívánjuk semmiféle eljárás megindítását; mert elvégre a jelzett befolyás, s a háború okozta állapotok között bárki is megtévedhetett volna úgy mint ők; - hanem az a kívánságunk, hogy ettől a nevelő és nyomasztó lélektől megszabaduljon községünk. Ez a nevelő befolyás Kun Lajos jegyzőtől árad mételyezőleg a falura; - s a háború alatt nyert kiváltságos hatalmi helyzetével nyomást gyakorolt mindenre és mindenkire, - hogy magáncéljaira fokozottan folytathassa kis játékait. Lássuk hát milyen lélek vezérelte jegyző urat, mikor vérben fürdött a világ? A kérdésre ezt mondjuk, olyan lélek, amilyen azelőtt. Az előtt is igyekezett ő mindent úgy csinálni, hogy haszna legyen belőle, most is úgy csinálta, mert neki úgy látszik egész külön erkölcsi felfogása van. Ezen erkölcsi felfogás vezérlése mellett - azelőtt is természetesnek látta az ő lelkiismerete, hogy törvényes 8%-ra adott kölcsön mellett —• az adósokat elhívja 20-30 kor. értékű munkasegítésre . . . s még azt is megkérdezte; mivel tartozik? De aztán jaj lett volna, ha a válasz más lett volna, mint hogy „semmivel." Abból sem csinált ő lelkiismereti kérdést, hogy határozatilag meg nem állapított faj áruiékot vetessen meg a saját javára, számítva rá, hogy a nagyrészt felmentettekből, vagy azok családtagjaiból álló 132