Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - II. Az őszirózsás forradalom Pest megyében - 91. 1919. január 22. „... az agitátorok beszéde ... megmételyezte a hangulatot ...” - 92. 1919. január 23. A Töki Néptanács a jegyző eltávolítását követeli.

képviselőtestület nem mer ez ellen semmit tenni. Igaz, hogy mikor ennek egy kis szele támadt, megtérítette a fa árát, de az is igaz, hogy az önkényes jegyzőkönyvnek a jelek szerint nyoma veszett. És sok efajta dolgot lehetne még felhozni az ő lelkiismeretének és erkölcsi felfogásának megvilágítására. Ezzel a lélekkel és erkölcsi felfogással élhette ő világát a türelmes és általa vezetett és nevelt lakosság között, de a háborúban virradt fel az ilyen léleknek igazán. Szól is róla nyíltan és suttogva a beszéd, hogy miként gyakorolta a jegyző úr a szeretet (már mint az önszeretet) munkáját. Egy két szemelvényt nyújtunk a következőkben ezen munkából, melyeknek egy része szóval vagy írásban a néptanács elnökéhez benyújtott panasz: kisebb része pedig nem adatott be ugyan tényleg, de közszájon forog. A benyújtott panaszok a következők: 1. Máté Istvánné cigány panasza, hogy a felemelt hadisegélyt nem kapta meg, s ez azért történt, mert úgy volt feltüntetve, hogy neki földbirtoka van. Ugyancsak panaszolja, hogy 1917 tavaszán kért - a hatóságilag érkezett krumpliból a jegyzőtől, aki ahelyett, hogy méltányolta volna kérését; - férjét aki karját a háborúban vesztette el - kilökte a községházáról. 2. Német Dánielné panasza, hogy nem olyan összegű segélyt kapott - hogy amilyen járt volna neki; egy kis leánya 9 hónapig fel sem volt véve - s mikor férjének a harctérről e tárgyban írott levelét mutatta a jegyzőnek; bezárással fenyegette, illetve félemlítette meg. 3. Juhász János panasza, hogy ámbár 4-ed magával volt a háborúban nagy számú családja csak 1916-ban kapta meg a segélyt, mikor pedig ő hazajött bár akkor is 4 gyermeke volt katona, megvonták tőle, s csak mikor az újabb rendelet szerinti bizottság intézte a segély megadásokat, jutott ismét hozzá. Ugyancsak Juhász János panaszolja, hogy az igénybe vett ló, kocsi és szerszám árának kifizetésekor a katonai hatóságtól készen kapott nyugtákért Kun Lajos jegyző l-l koronát szedett. 4. Ötvös Ferencné panaszolja, hogy hadban levő fia után csak 1916-ban nyert segélyt - az elmaradottakat azonban mai napig se kapta meg - holott 3 kor. díjat is fizetett a jegyzőnek az e tárgyban írandó levélért. 5. Nagy Lajosné panaszolja, hogy férje után segélyt [kért] - de a jegyző azzal utasította el, hogy a férje családja gazdag - holott ugyanakkor sokkal gazdagabbak is kaptak segélyt, ezek között az ő férje testvérének felesége is, - akinek saját magának tetemes ingatlan vagyona van, neki meg semmije sincs. 6. Mészáros András panaszolja, hogy bár 12 tagú családjából 3-ad magával volt katona, - családja csak akkor tudott segélyhez jutni - mikor a jegyzőnek két libát adott ajándékba - s gyermekei ingyen mentek el neki dolgozni. A felemelt segély külömbözetét pedig máig se kapta meg. 7. Kecskés Mihály kovács panaszolja, hogy felmentése után 1918 évben a jegyző egy kocsit vasaltatott vele, amihez az anyagot is ő vette; - az elkészítés 133