Iratok Pest megye történetéhez 1918–1919 - Pest Megye Múltjából 2. (Budapest, 1969)

OKMÁNYOK - II. Az őszirózsás forradalom Pest megyében - 91. 1919. január 22. „... az agitátorok beszéde ... megmételyezte a hangulatot ...” - 92. 1919. január 23. A Töki Néptanács a jegyző eltávolítását követeli.

Ki kell emelnünk legelőször mindjárt azt, hogy a fent jelzett határozatok meghozatalában nem az országban uralkodó tömeghangulat irányította Tök község higgadt és megfontolt gondolkozású lakosságát, - s a vezetéssel megbízott néptanácsot; - hanem az Elöljáróság részéről a háború folyama alatt követett felületességek, a hadban levők s azok családjai iránt mutatott nemtörődömségek, - nem egyszer megtörtént szeretetlen részrehajlások, önzések; - a jegyző részéről pedig már a háború előtt is - de méginkább háború alatt megnyilatkozó kapzsiság : amik ellen, hogy előbb nem tört az elégedetlenség, az semmi esetre sem az ő érdemének számítandó, hanem egyrészt a régi rendszer nyomásának következtében eshettek meg, - másrészt a lakosság csodálatos tűrésének volt a következménye. Mivel azonban általános megjegyzésekkel, elfogadható komoly panaszt emelni senki ellen nem lehet és nem szabad; egy pár adattal rámutatunk, hogy miért történt az Elöljáróság ellen irányuló bizalmatlanság - s a jegyző ellen történt fellépés. Az Elöljáróság - s különösen annak egyes tagjai azért érdemeltek ki ezen elítélő bizalmatlanságot, mert míg arra volt gondjuk, hogy nekik - s hozzátartozóiknak bőven meg legyen mindenük; - addig nem sokat törődtek mások érdekeivel, így esett meg, - hogy dacára az élelmiszerek jegyszerű szétosztásának, s a községbe érkezett elég liszt mennyiségnek: a háború alatt többször megismétlődött - hogy sokak hetekig nélkülözték a lisztet, holott nyíltan beszélte mindenki, hogy a szétosztással megbízott üzletekből, különösen Franki Ignáctól más faluba hordják a lisztet, - s az Elöljáróság, holott kötelessége lett volna: - meg se próbálta ennek elejét venni, - avagy a kihágást megállapítani. . . A hatósági úton érkezett élelmi, háztartási és ruházati cikkek szétosztása nemcsak felületesen ment, hanem részrehajlóan is; ami ellen midőn egyik fél egy alkalommal a szétosztást végző boltosnak (Fleischman Ignácné) az[t] mondotta -hogy feljelenti; azt a választ kapta, hogy: mehet a bíró száját betömni egy süveg cukorral, a jegyző meg pénz éhes, - annak a száját betapaszthatja egy százassal. S bálákkor közszájon forgott, sem a bíró, sem a jegyző nem perelte be őt, - hogy így tisztázzák magukat a vád alól. Liszt, cukor, petróleum, bőr stb. szétosztása körüli gyanúsítások ellen most is csak az lett volna és lenne az egyedül elfogadható védelem, ha ők előállanának hiteles adataikkal, - s így mutatnák ki a gyanúsítás és vádaskodás hamis voltát. Ez férfias eljárás volna, s minden lappangó gyanút elnémítana; de ők e helyett a jogtalanul sértettet adják. Holott az a tény is mutatja, hogy mennyire csak a maguk érdekét nézték, s a hadban levőkét nem, hogy 5-ről 10%-ra a felmentett motortulajdonosok emelték fel a cséplési díjat, azzal az indoklással, hogy drága a benzin és olaj; holott a gabona ára nagyobb mértékben emelkedett, mint a hatósági úton kapott, kedvezményes áru benzin. Dehát a lovas gép nélküli lakosság ki volt nekik szolgáltatva, s ők igyekeztek ezt kihasználni. S hogy milyen erkölcsi felfogás vezette őket; - az kitűnik azokból a felszólalásaikul