Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
4. Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
művelők) egészen kivételesnek kell tartanunk: a mindössze házhelynyi illető seggel rendelkező majorsági zsellérek másutt —• úgy látszik — mindenütt kevesebb s nagyobbrészt nem is pénzbeli, hanem robotszolgáltatást tartoznak teljesíteni uraiknak (az utóbbit pedig általában könnyebben tudják leróni). Hanem azért emezekre is jóval súlyosabb terhek hárulnak, mint a hasonló állású úrbéresekre. Az albertfalviak például évenkint egy ezüstforintnyi cenzussal és 18 napnyi gyalogrobottal tartoznak szolgálni, — s ez pontosan ugyanannyi, amennyi az úrbéri jogviszonyban élő házas zsellérek kötelezettsége. Csakhogy az úrbéres zselléreket nem 384 négyszögölnyi, hanem — mint már volt róla szó — egy egész holdnyi belsőség illeti meg (ebben a vármegyében). S, igaz, az úrbéres zsellérek — az ennyiben más majorsági zsellérekhez képest is különleges helyzetben lévő albertfalviaktól eltérően — nem kapnak kész lakásokat földesuraiktól, hanem maguk kénytelenek házépítésre költeni, másfelől viszont — mint már ugyancsak volt róla szó •— teljesjogú használói a községükbeli közlegelőnek, az aíbertfalviak ezzel szemben legelőben egyáltalán nem részesülnek. S helyette kapnak ugyan kezdetben bizonyos cenzuáíis szántóföldeket (ami odaköltözésükre — a megyei törvényszék megállapítása szerint — annak idején „nem kevés indító okot szolgáltatott" is), ezekért azonban •— mint nevük is mutatja — további szolgáltatásokat kell teljesíteniük, utóbb pedig, amikor parasztfogó szerepüket már betöltötték, az uraság ezeket egyszerűen visszaveszi tőlük. 143 Hasonló helyzetben vannak azután a Beleznay grófi család tápióbicskei majorsági zsellérei is: ezek az első időkben bizonyos — pontosabban nem ismert nagyságú — pénzösszeggel adóznak uraiknak, később pedig ehelyett ők is fejenkint évi 18 napnyi gyalogrobotot kötelesek végezni, róluk azonban nem tudjuk, hogy mekkora földterülettel rendelkeznek, s ezért szolgáltatásaik arányait éppúgy nem becsülhetjük fel, akár a soroksáriakét, akik évi tíz-tíz forintnyi taksát fizetnek az uraságnak. l44 Annál kifejezőbb viszont a tinnyei közbirtokosság majorsági zselléreinek helyzetéről kirajzolódó kép: az illetők eredetileg úrbéri jogállású házas zsellérek s ennek megfelelően évi 18 napnyi gyalogrobottal szolgálnak, 1834-ben azonban — egyelőre tisztázatlan (s úgy látszik: valóban nem is tiszta) körülmények között — majorsági zsellérekké minősíttetnek földesuraik által s ettől kezdve már évi harminc napnyi gyalogrobotot kötelesek teljesíteni, 145 — ezért a robottöbbletért pedig semmi esetre sem kárpótolhatja őket az, hogy többé nem tartoznak állami adót fizetni. Az efféle zsellértelki illetőségeknél nagyobb földterülettel bíró majorsági jobbágyok megterhelésének méreteiről azután végképp nincsenek számszerű adataink. De nem kétséges, hogy ezeknek a helyzete szintén csak rosszabb lehet a hasonló birtokú úrbéresekénél, s amikor azt halljuk, hogy például az áporkai nemes jobbágyok 1834-ben egyszerűen képteleneknek nyilvánítják magukat korábban vállalt kötelezettségeik további teljesítésére, 146 bízvást elhihetjük, hogy feljajdulásuk nem minden alap nélkül való. A majorsági jobbágyok és zsellérek számáról hasonlóképpen igen keveset tudunk. Annyit mégis sikerül kihámoznunk forrásainkból, hogy például Vörösvárra 1813-ban negyven, 147 Hidegkútra pedig 1824-ben 36 148 majorsági zsellér költözik, továbbá, hogy ISTagyabonyban 1848-ban mindössze tíz, 149 Soroksáron viszont már a tizes évek derekán 91/ 50 Tápiószelón pedig 1841-ben mintegy háromszáz 151 majorsági zsellér él. Albertfalván a zsellértelkek száma—úgy látszik — később sem haladja meg az eredetileg kijelölt ötvenet, 132 Törtelen viszont, ahol az első betelepülők száma ugyancsak ötven körül volt, 1828-ban 221
