Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760

A pusztákra való kitelepedés mellett csökkenti egyes falvak népét az elvándorlás. 1753-ban a megye leggazdagabb járásából a kecskemétiből 171 jobbágy-és 17 zsellércsalád költözik eh

100 Vagyoni állapotukat tekintve nem is lehet őket szegényeknek mondani, hiszen elmenetelük után 506 jármos ökörrel, 245 hámos lóval, 369 fejős tehénnel csökken a megye jószágállománya (majdnem minden családnak 2 tehén jut!) A maguk előtt hajtott anyajuhok száma 1915. Sáriból 20, Alsónémediből 10, Abonyból 30, Jánoshidáról 39, Peregről 24, a nem régen alakult Tápiószentmártonból 10 család keres új otthont — Ocsa, Bugyi, Tápióbicske bocsát ki még kisebb számú rajokat. A 188 család közül mindössze 18 marad a megyében: 170 az új „ígéret-földjére" a Bácskába-Bánságba vándorol.

101 1754-ben Izsákról megy el 33 jobbágyés 11 zsellér-család.

102 Nem régen elhagyott házaikba hamarosan új családok költöznek. 1764-ben Abonyból ismét elköltözik 24 jobbágy- és 10 zsellércsalád.

103 Üj népvándorlást indít el Pest megyében •— részben a mezővárosokba való költözést

104 — az Urbárium általános bevezetése, de ennek vizsgálata már nem lehet e tanulmány feladata. Pest megye népessége újjátelepülését vizsgálva joggal merülhet fel a kérdés: miért családokról van szó a tanulmányban, miért nem össznépességről, összlakosságról ? A benépesülésre vonatkozó levéltári adatok mind adózó családfők számba vétele. Még a társadalom különféle adózó családjairól készült kimutatásokból sem lehet olyan évet találni, amelyről minden adózó réteg, minden járásra megvolna! Ha az összes adózó családok számát meg is lehetne állapítani: még mindig meghatározhatatlan a soha össze nem írt szolgacsaládok száma. Ugyancsak nehezen meghatározható az országos nemesek száma is. Ha az adózó családok száma meghatározható volna is: melyik esztendőben, melyik járásban, melyik faluban hányra tegyük egy-egy család átlagos lélekszámát? A jobbágycsaládok között összeírt ,,házas jobbágy fiú" és az 1744. évtől az összeírt családok 10, sőt 1760-ban már 13%-ot kitevő özvegyek családját lehet-e olyan átlag-számmal becsülni, mint a teljes — férj és feleség együtt—családokat ? Bizonyos az is, hogy a telepes családok átlag-lélekszáma— legalább az első évtizedben — bizonyosan kisebb, mint a zömében régebben települt történeti falvakban élőké, hiszen azt a sok nehézséget, amit az új otthon alapítása jelent, általában csak fiatalok választják. A század negyvenes éveiig az egész megyében, egyes községekben azonban még a hatvanas években is tart a bevándorlás: tehát egy-egy község lélek-szám becslésénél sem lehet azonos átlag családszámot venni! Cegléd város új telepítésű lakóinak 1747—1753 között évente átlag 85,5 születése, 15,5 házasságkötése és 9,3 felnőtt halálozása volt. 1781—1785 közötti évek átlaga: 179,2 születés, 31,6 házasság, 58 felnőtt halálozás. 30 esztendő alatt a születés megkétszereződött, a felnőtt halálozás száma azonban hatszor akkora lett, mint az ötvenes években. A református vallású őslakosoknál, viszont már a negyvenes években olyan a születési és halálozási arányszám, mint a katolikusoknál az 1780-as évek körül. Az 1784. évi népszámlálás előtti időkben a jelenlevő népesség •— egyegy falu összlakosságának — megállapítására a tanulmányban jelzett kimutatások, a vonatkozó községek felekezeti anyakönyvei és az egyházkormányzati központokban a községekre vonatkozó összes adatok együttes vizsgálata után lehet megbízható eredményt remélve vállalkozni. 110