Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

9. Kóti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945–1946

A jegyzők, bírák, papok, ügyvédek, a reakció minden rendű és rangú érdekeltjei félrevezetéssel, szószékkel, megfélemlítéssel, a parasztság különböző rétegeinek egymásra uszításával; álhazafisággal, törvénytiprással, újfajta földrendező tervezetekkel, álcázott és nyílt harcban próbálták kihúzni a földet a korábbi nincstelenek lába alól. 1945 végén a földreform ellen intézett reakciós támadással szemben a kommunisták a gazdasági élet rendbehozására és az újbirtokosok védelmére konkrét rendszabályokat követeltek a kormánytól. E rendszabályok között egy sor a parasztság legdöntőbb érdekeit érintette. A legerélyesebben követelték, hogy az olaj érdekeltségek profitjának rovására szállítsák le az üzemanyagok árait és így biztosítsák az őszi mezőgazdasági munkálatok elvégzését. Sürgették a szérum és más védekező és oltóanyagokat gyártó ipar államosítását. Különösen nagy jelentőségű volt a malmok megrendszabályozását célzó követelés. A malomtulajdonosok az egész dolgozó parasztságot fosztogatták. ,,Ha valaki őröltetni akarja gabonáját, a malomtulajdonos, mint valami középkori pasa dölyfösen kijelenti, őröltetés pedig csak úgy lesz, ha 20—30 kg szenet, vagy 40—50 kg fát kap a malom az őrléshez. Emellett természetesen a szokásos vámot leveszi a molnár az őrleményből. Annyi tüzelőanyag, mint amennyit a molnár kér, koránt sem szükséges. Ezt az is bizonyítja, hogy minden malomban vagontételben áll az odahordott és a szegény népből kiuzsorázott tüzelőanyag."

33 A kommunisták követelték, hogy a földalap bevételeit fordítsák az újbirtokosok támogatására. Ezeket a követeléseket a dolgozó parasztság széles tömegei támogatták. Az események 1945 őszétől rádöbbentették a parasztságot arra, hogy földjét, gazdaságát veszély, függetlenségét pedig új szolgaság fenyegeti. A reakció általános rohama megdöbbentette a parasztokat. A megdöbbenést hamar felváltotta az elszánt ellenállás. Ezt juttatták kifejezésre azok a küldöttségek^ melyek Pestre utaztak, hogy a kommunista párt központjából, a munkásosztálytól segítséget kérjenek földjük megvédéséhez. Az első nagy parasztküldöttség a ceglédi parasztok január 15-i 100 tagú küldöttsége volt. „Kedden délelőtt 100 tagú küldöttség érkezett Budapestre. Ceglédi parasztok. Csizmás, nagybajuszos gazdák, fejkendős tanyai asszonyok. Kisgazda-, kommunista- és parasztpártiak. Teljes számban velük a helyi földigénylő bizottság. Első útjuk a kommunista pártba vezet." „Földet vissza nem adunk!" „Hajtsák végre a telekkönyvezési!" „Le a volt földesurak protektoraival!" „Elég a cselédsorból!" „Aki a földünkhöz nyúl, meghal!" — üzenik a táblák a szegényparasztok végső elszántságát. A bekecsek zsebéből, madzaggal átkötött aktatáskákból fontos okiratok, perdöntő bizonyítékok kerültek elő. A ceglédi újgazdáktól csavaros eszű pesti ügyvédek különféle címen vissza akarták perelni a már kiosztott földet.

34 A ceglédi parasztokat hamarosan követte Aporka község újgazdáinak 80 tagú küldöttsége. Férfiak és asszonyok jöttek a fővárosba kemény elszántsággal tiltakozni —- mert veszélybe került a kiosztott föld. „Pénteken a kora délelőtti órákban harsány, ütemes kiáltások hangzottak el a Szabad Nép szerkesztősége előtt: „Aporkai parasztok, földet vissza nem adjuk!"

35 A parasztok tiltakozásának az volt az előzménye, hogy az újonnan földhözjuttatott áporkai parasztoktól a földet vissza akarták venni.

36 A nincstelenek földet kaptak végre Aporkán is és hozzáláttak megműveléséhez. Mint olyan sok helyen, itt sem volt elég igaerő, traktor, ezt emberi erővel, ásóval, kapával pótolták. Minden tapalatnyi földet bevetettek, a vetőmagot a szájuktól vonták el

} 27* 419