Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

9. Kóti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945–1946

csakhogy teremjen az új föld. Ezek után a mintegy másfélszáz családtól a földet visszavenni békés úton nem lehetett volna. Jöttek a parasztok a megye minden zugából, ahol támadást intéztek az újbirtokosok ellen: Monorról 300, Izsákról 60, Kecskemétről 50, Kiskunfélegyházáról 100 és így tovább. Jöttek a parasztok, védelmet keresve elsősorban a kommunistáknál.

37 Nagy erőforrást és bátorítást jelentett számukra az a felismerés, hogy a munkásosztály és a párt segítségével megvédhetik földjeiket. A földhözjuttatottak bizakodása és bátorsága megnőtt. A földjüket visszakövetelő földbirtokosoknak azzal kezdték a válaszadást, hogy kaszával, kapával fenyegették meg és kizavarták őket a falvakból. De ezt a harcot tovább folytatták a reakciós jegyzők, szolgabírák eltávolításával. A dolgozó parasztok a párt helyes politikája nyomán kezdték felismerni, hogy egyik közvetlen ellenségük a közigazgatási reakció, amely aktívan támogatja a földreformellenes mesterkedéseket, akadályozza a helyes kormányintézkedések megvalósítását. Ezt a felismerést fejezték ki a falvakban már januárban elkezdődő tüntető megmozdulások. ,,Meg akarunk szabadulni a reakciós hivatalnokoktól, akiknek a nép hangja kutyaugatás."

38 Nagykőrösön népítélet útján tisztították meg a közigazgatást a népellenes tisztviselőktől.

39 Népítéletek viharában követelték a demokrácia ellenségeinek eltávolítását — Újpesten,

40 Rákospalotán

41 és Pest megye számos helységében. 1945 őszén és telén a párt bizonyos fokig háttérbe szorította a tömegek mozgósítását. A válságot pártközi tárgyalások útján igyekezett megoldani. Mivel a pártközi tárgyalások nem vezettek eredményre, szükséges volt a tömegek fokozott mozgósítása, hogy az előrehaladás érdekében alulról hasson a kormányra. Az alulról jövő tömegnyomás alkalmazását szükségessé tette a hatalomban bentlevő burzsoázia ellenállása és restaurációs törekvéseinek fokozódása. Ezért a paraszti tömegek széleskörű mozgósítására kiadta a jelszót: „Földet vissza nem adunk!" s ez a jelszó futótűzként terjedt el a megyében és szerte az országban. Ez a jelszó megtalálta az utat a parasztokhoz. A föld megvédéséért folyó harc 1946 február—márciusában összeolvadt az általános reakcióellenes mozgalmakkal. A munkás-paraszt szövetség 1946 tavaszán a sikerrel megvívott közös harc eredményeként az előzőkhöz képest jobban megerősödött. Döntő fordulat jutott kifejezésre abban, hogy a földjüket védelmező, a nópnyúzó tisztviselőktől megszabadulni akaró szegényparaszti küldöttségek, melyek magukban foglalták a korábban kisgazdapárti befolyás alatt álló paraszti tömegeket is, — a munkásosztálytól kértek segítséget. Mindez azonban még nem jelentette azt, hogy a reakció lemondott a földreform ellen folytatott harcáról. Csak a hangvételt változtatta meg. Új oldalról támadott. Azzal kezdte, hogy ,,Az jogos követelés, hogy azé legyen a föld, aki megműveli. De most se aszerint adták, hanem legtöbbször pártszempontok voltak az irányadók. Hogy a juttatott megtudja-e művelni, az már mellékes volt. Pedig az ország lakosságának szempontjából ez a legfontosabb, mert ha a juttatottnak nincs egy évi előlege, vetőmagja, a műveléshez szerszáma, állata, az állat részére abrak és takarmány, akkor a földet megművelni idejében nem tudja és előáll a mai helyzet, hogy nemhogy a másfoglalkozásúaknak termelne, hanem magának és vetőmagnak is kevés a termése."

42 Ezzel az új taktikával széthúzást és ellentétet akartak szítani a dolgozó parasztságon belül. 420