Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

9. Kóti János: A földért folytatott harc Pest megyében 1945–1946

elvéhez, az ellenforradalmi propaganda hatásaként keletkezett félelmet a kommunistáktól. Segítette ebben őket a 25 éves ellenforradalmi rendszer egész politikai agitációja, kommunista- és szovjetellenes demagógiája. Segítette őket a terrorról, „kommunista-diktatúráról", kolhozról stb. szóló fecsegés és az erős ellenzéki demagógia, amelyhez a súlyos gazdasági helyzet kedvező talajt teremtett, s amelynek a magyar nép körében erős maradványai voltak. A kisgazdapárt tömegbefolyása 1945 őszén teljesen igazolta Lenin tanítását arról: ,,. . . hogy a burzsoázia nem csupán erőszak útján tartja fenn magát, hanem a tömegek öntudatlansága, a megszokotthoz való ragaszkodása, megfélemlítettsége és szervezetlensége révén is".

29 Az 1945-ös választások után a reakció vehemens támadást indított a földreform ellen. Korábban, főleg a rémhírterjesztéssel keltettek nyugtalanságot a földhözjuttatottak között. Azt terjesztették, hogy az újbirtokosok nem tudják és nem is akarják megművelni, sőt nagyon sokan visszaadják a földet. Olyan eset természetesen előfordult, hogy a reakció mesterkedései nyomán a parasztok végső elkeseredésükben azzal fenyegetőztek, hogy visszaadják a földet. Ilyen eset történt Tök községben is. A volt cselédek nyakára Budapestről a volt intézőt küldték ki olyan megbízással, amellyel újra a cselédek parancsolója lett volna. Tiltakozásul ez ellen az újbirtokosok küldöttséget menesztettek Budapestre, azzal hogy inkább visszaadják a földet, minthogy mégegyszer ennek az embernek a cselédei legyenek.

30 A választások után a volt birtokosok a perek százait indították az újbirtokosok ellen. Mivel a földreformrendelet szerint 200 kat. holdig mentesült az igénybevétel alól annak a földműves családból származó birtokosnak az ingatlana, akinek a mezőgazdasági termelés élethivatása, a grófok, bárok és más földbirtokosok, hogy a fenti mennyiség meghagyására igényt tarthassanak, kezdték bizonyítani, hogy ők tulajdonképpen parasztcsaládból származnak és élethivatásuk a földművelés. E támadás törvényes megalapozását szolgálta Kerék Mihálynak az Országos Földhivatal ügyvezető igazgatójának ,,új földreform-tervezete". Kerék november 21-én „A földreform eddigi őszinte mérlege" címmel cikket írt a Kis Újságban. Ebben azt állítja, ,,. . . túl korai volna a földreform befejezéséről beszélni . . . Sokszor nem törődtek a rendeletekkel és rengeteg olyan birtokot is szétosztottak, amelyekhez a rendelet értelmében nem lett volna szabad hozzányúlni". Miután így megtámadta a földigénylő bizottságokat, kijelentette „... pótolni kell az érvényben levő jogszabályok hiányait, másrészt szabályozni kell az eljárást ott, ahol nem felel meg a követelményeknek", ,,. . . mindkét felet kielégítő megoldást létrehozni".

31 Másszóval a földreformot revízió alá kell venni. A „mindkét felet kielégítő megoldás" azt jelentette, hogy a kisajátított földbirtokosok jelt kaptak arra, hogy tömeges támadást kezdjenek földjeik vissza szerzéséért. Törekvésük támogatásra lelt az állami hivatalokban, különösen a földhivatalokban tevékenykedő mind nagyobb számban visszatérő demokráciaellenes tisztviselőknél, akik lépten-nyomon megsértették a dolgozó parasztság politikai jogait, gazdasági érdekeit. A vármegyei Földbirtokrendező Tanács pl. a földigénylőkkel és a Földosztó Bizottsággal szemben olyan antidemokratikus intézkedéseket hozott Budakalászon, hogy a kommunista párt kénytelen volt tiltakozást benyújtani az ellen.

32 418