Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

minden jobbágy 4 tyúkkal, 20 tojással, esetleg egy lúddal tartozik, és évente 8 nap robottal.

151 A váci járásban 1699—1703 között a földesúri jövedelmek (Koháryéval együtt számítva) 3,5 ezer forintról 5,1 ezerre nőttek ugyanezen adatok szerint. Az Esterházy család Bag, Boldog, Galgahóvíz, Túra és Vácszentlászló után 1699-ben (az 500 forint értékű kilencedet nem számítva) 336 Ft., 1703-ban 426 Ft. évi cenzust kapott. Szembetűnő, hogy a földesúri terhek másként oszlanak meg egyes vidékek között, mint az adóterhek. 1703 elején Pest megye az 59 ezer Ft. adóterhet (amelyből 52,2 ezer volt állami adó, a többi a megye házi szükségleteit, a tisztviselők, hajdúk fizetését stb. fedezte) az összeírásból megállapítható anyagi erő arányában osztotta szét: a kecskeméti járásra kb. 24,5, a vácira 19,2, a pilisire 8,2, a soltira 7,1 ezer Ft jutott.

152 Nem meglepő, ha a pilisi járás jóval kevesebb adót fizet, mint a nála nagyobb és gazdagabb első két járás. Annál feltűnőbb viszont, hogy földesurainak ezeknél több jövedelmet nyújtott. 1699-ben a pilisi járás mintegy 1000 háztartása 9,5 ezer Ft. adó mellett legalább 3,3 ezer forintot fizetett földesurainak, míg a három nagy, alföldi mezőváros; Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd összesen több mint 1700 háztartása kereken 23 ezer Ft. adó mellett mindössze 1,7 ezer forintot! A magyarázat kézenfekvő: a Buda környéki, részben új telepítésű helységeket sokkal szorosabban kézbe tudta fogni a földesúri hatalom, akár (a közel lakó új urak esetében) személyesen, akár ispánok útján. A török kiűzése után persze az alföldi helységekkel szemben is egyre fenyegetőbb követeiésekkel lépett fel a visszatérő hazai feudalizmus. Az adott feltételek közt azonban, kellő helyi gazdasági és hatalmi apparátus nélkül, nagyon messzire nem mehetett, különösen nem a nagyobb mezővárosokkal szemben. Nagykőrös hosszú pénzbeli szerződésekkel (Összesen mintegy évi 412 forintért) biztosította viszonylagos önállását 11 kisebb-nagyobb földesurától.

153 Hasonló kompromisszum alakult ki Cegléd és egyházi földesura, a pozsonyi apácák között: a városnak sikerült mind a földesúri szolgáltatásokat (évi 400 forintért), mind az egyházi tizedet egy összegben kiárendálnia.

154 Kecskemét hasonló módon fizetett 1699-ben összesen mintegy 850 forintot távollevő urainak. Az utóbbiak közül a legerősebb, gr. Koháry István (9/16 rész birtokosa) 1703 tavaszán már közvetlen földesúri hatóságának is megpróbálta a várost alárendelni, nyakára küldvén e célból nemes és vitézlő Bajtay Istvánt, ez azonban pár hónap múlva a kurucok közeledésének, és még inkább a tiszakürti uradalmi tisztek agyonverésének hírére jobbnak találta székhelyét biztonságosabb tájakra tenni át.

155 A bécsi kormányzat, állandó pénzzavarában, egy nagy európai háború küszöbén, minden módon pénzt akart: hagyományos úton, parasztok súlyos adóztatásával, de ezentúl újféle, és az érintettekben friss sérelmet keltő eszközökkel is. A nemesi adózáson túl idetartozott az „újszerzeményi" birtokok után fegyverjog (jus armorum) megváltása címén beszedett kb. 10%-os vagyonadó. Pest megyének, pontosabban: a régi birtokos nemességnek (mert az új földesurak Savoyai Jenőtől Krapff József Ferenc kamarai tanácsosig, Pilisvörösvár uráig, az egyháziakkal együtt mentesültek a váltság alól) 1702 őszén 30 ezer (ajándékokkal, költségekkel 35 ezer) forintot kellett lefizetnie.

156 Idetartozott továbbá, ugyancsak 1702-ben, a dohány monopólium bevezetése, valamint a jászkun kerületek eladása a német lovagrendnek, egyúttal kiváltságaiktól megfosztása, földesúri hatalom alá vetése.

157 Az utókor elmondhatja, hogy e nyomasztó államgépezet hogyan, kinek vállára nehezedett. Megolvashatja, hogy 1703-ban a megye 140 helységében 40