Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

8. Blaskovits János és Lábadi Lajos: A M. K. P. Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás közepétől az 1945-ös országgyűlési választásokig

szövetkezeti termelést, a termékek egyenlő elosztását követelték, a magántulajdon fenntartásával. A terjedelmes javaslat mutatja, hogy szerzői nem ismerték a párt politikáját. Csekély szocialista tudásuk, a Tanácsköztársaság idejéből visszamaradt emlékeik, a Szovjet-Oroszországban járt elvtársak tapasztalatai, a parasztság föld utáni vágya, s a jövőtől, a háború okozta teljes gazdasági csődtől és a velejáró nyomortól, szenvedéstől való rettegés tükröződik a javaslatban. Nagykátán a párttitkár szolgabíró, rendőrparancsnok volt egyszemélyben. Kókán a kommunista rendőrparancsnok nem engedélyezte az SzDP gyűlését, mert — mint mondotta — az SzDP vezetői, különösen Peyer sokszor elárulta a munkásokat.

15 Ilyen esetek azonban nem voltak nagy számban. A kommunista pártszervezetek többsége a gyakorlati munkájában a nemzeti egységfront politikáját alkalmazta több-kevesebb következetességgel. Ahol nem ez volt a helyzet, a kiépülő járási, területi pártszervek képviselői felléptek a hibák ellen. Megmagyarázták a párt helyes politikáját, leváltották az önkényeskedő vezetőket. Eltávolították a pártszervezetek éléről azokat, akik megszédülve a hirtelen ölükbe hullott hatalomtól,—visszaéléseket követtek el. Mert helyenként erre is volt példa, bár az átalakulás méreteihez képest nem nagyszámban. A nemzeti egységfrontot azonban rövidesen jobbról fenyegette veszély. A háborús vereség, a nép bosszújától való félelem miatt a reakciós erők egy része nyugatra menekült, az itthon maradottak pedig egy időre visszahúzódtak. Amikor azonban azt tapasztalták, hogy sem a Szovjet Hadsereg, sem az újonnan létrejött népi, hatalmi szervek nem alkalmaznak tömeges megtorlást, csak a bizonyíthatóan háborús bűnös, vezető fasiszta elemekkel szemben járnak el, — felbátorodtak. A lakosság jelentős részének politikai elmaradottságát kihasználva egyre élénkebb tevékenységet fejtettek ki. Behatoltak a koalíciós pártokba és ott próbáltak ártani, ahol tudtak. Támadásaik célpontja az MKP volt, mert megértették, hogy az MKP elszigetelése nélkül nem tudják reakciós terveiket megvalósítani. Emiatt kiéleződött a viszony az FKGP szervezeteivel. Az SzDP szervezeteivel jó viszony volt, vagy legalább is nagyobb ellentétek nem voltak azokban a községekben, ahol a felszabadulás előtt is volt SzDP szervezet, s ebből kifolyólag régi, szervezett munkások játszottak vezető szerepet. Ilyenek voltak Pest megye munkáslakta községei, városai, főként Budapest környékén. Ahol nem voltak jelentős számban murkasok és a felszabadulás előtt nem volt SzDP szervezet, a szociáldemokrata pártszervezet alapító tagjai kisiparosok, kiskereskedők lettek, s beözönlöttek a pártba tisztviselők, kisszámban földmunkások, parasztok. (Az SzDP paraszti bázisa gyenge volt Pest megyében is.) A reakciós erők mindenekelőtt a kisgazdapártot igyekeztek megszállni. Néhány helyen létrehoztak Polgári Demokrata Pártot is, Nagykőrösön és máshol is pl. azért, hogy a paritásos alapon létrejött népi, igazgatási, szervekben több képviseletet szerezzenek maguknak. A kommunista pártszervezetek ezt úgy próbálták ellensúlyozni, hogy szakszervezeti csoportot alakítva, a szakszervezetek főként kommunista, kisebb részben szociáldemokrata képviselőit igyekeztek bejuttatni ezekbe a szervekbe. A PDP egyébként sehol sem tudott jelentős tömegbefolyásra szert tenni. A reakció fő gyülekezési helye a kisgazdapárt maradt. A Nemzeti Parasztpárttal a viszony általában kielégítő volt, a koalíciós pártok vitáiban, a döntő kérdésekben az MKP mellett álltak.

16 Az 1944. novembertől 1945. márciusig terjedő hősi korszak egyik jelleg332