Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

a már meghirdetett bojkottal kapcsolatban június 11-én a terrorintézkedések fokozására utasítja az alispánokat, mivel a bojkott „és az orosz Vörös Hadsereg előnyomulásával kapcsolatban célzatosan terjesztett hírek hatása alatt a kommunista eszmék híveinek fokozottabb mozgolódása észlelhető". — A Pest megyei kormánybiztosnak is megküldött rendelet a kommunista agitátorok letartóztatására és internálására utasítja a főispán-kormánybiztosokat.

117 Ennek a rendeletnek a nyomán Pest megyében is tömegesen bebörtönzték és internálták mindazokat — kommunistákat és nem kommunistákat egyaránt —, akik bármilyen formában szemben álltak az ellenforradalmi rendszerrel. A kommunista agitációt és a tömegek ellenállását a Horthy-fasizmussal szemben semmiféle terror nem tudta letörni. Bethlen István gróf, a „konszolidáció" miniszterelnöke 1921. június elsején a parlamentben tartott beszédében nagy teret szentel a „kommunista veszélynek". A Csepelen és másutt terjesztett mintegy 20 ezer darab különféle kommunista röplap-akcióval és a mindenütt észlelhető kommunista agitációval kapcsolatban az ellenzéki képviselőkkel szemben védelmezi az internálási rendeletet, és további drákói rendszabályokat jelent be.

118 A parlamentben elhangzó számos más beszéd és interpelláció is foglalkozik az újjáéledt kommunista mozgalom kérdéseivel. E megnyilatkozások közül, Pest megyei vonatkozása és érdekessége miatt hadd említsük meg Horny ánszky Zoltán váci képviselő interpellációját a váci fegyintézetbeli állapotokról. Hornyánszky felháborodottan kéri számon az igazságügy minisztertől 18 kommunista fogoly megszökésének a körülményeit és azt, hogy a fegyintézetben a kommunista foglyok illegális „váci vörös újságot" csinálnak.

119 A kommunista agitáció — szóban és röplapok útján — a falusi lakosság körében is jelentős móreteket olt. Ezért a „bolsevista propaganda" sikereire való hivatkozással, annak ellensúlyozására a belügyminisztérium röplapokat küld az egyes megyékbe a főispánok útján. Az erre vonatkozó BM. 1034/1921. sz. ein. rendeletet és a mellékelt 6 ezer röplapot Pest megye főispánja azzal az utasítással kapja meg, hogy „a földművesek, gazdasági cselédek és napszámosok között mennél szélesebb körben" terjesszék.

120 Azonban a falusi szegénység, amely kijárta az 1918—1919-es forradalmak iskoláját, nem engedte magát félrevezetni az ellenforradalom „keresztény nemzeti" ideológiájától. A Horthy-fasizmus a röplapokkal való meggyőzés politikája helyett szívesebben nyúlt az erőszak fegyveréhez, de ott is inkább a csendőrséget részesítette előnyben a rendőrséggel szemben. Mindenesetre erre kell következtetnünk a monori járási főszolgabírónak az alispánhoz küldött 1922. évi március 31-i jelentéséből, amely Vecsós, Üllő és Monor községek részére csendőrség felállítását „ kéri, amely a kommunista mozgalmakat sikeresebben tudná elfojtani, mint a helyi községi rendőrségek, amelyek nem érnek semmit".

121 A belügyi kormányzat a falu társadalmát illetően különösen tartott a földmunkásoktól, és nagy súlyt helyezett arra, hogy meggátolja az agrárproletariátus szervezkedését és a kommunista eszmék terjedését soraikban. Erről tanúskodik Rakovszky belügyminiszter 1111/1922. res. BM. sz. rendelete, amelyet Pest megye főispánjának is megküldött. E szerint „. . . minden eszközzel meg kell akadályozni a földmunkások körében minden olyan mozgalmat, vagy szervezkedést . . . amely a földmunkásokat szélsőséges irányba tereli és végső eredményben sztrájkok előidézésére alkalmas." „Az alárendelt közbiztonsági közegeket (elsősorban csendőrséget) tehát 358