Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

A belügyi kormányzat, az ellenforradalmi rendszer erőszakszervei a szakszervezetek és a szociáldemokrata párt tevékenységének az ellenőrzése során is főképp arra ügyeltek, hogy megakadályozzák a kommunista befolyás elterjedését a legális munkásszervezetekben. Horthyék a néptömegek mindenfajta ellenállása mögött a kommunisták kezét, a Tanácsköztársaság hatását vélték felfedezni. A polgári és katonai hatóságok jelentései is tele vannak a kommunizmustól, a szocializmustól való félelemmel. Ezek a jelentések bár sajátságos módon eltúlozzák a kommunista mozgalom erejét és hatását, de jól visszatükrözik a Horthy-fasizmusnak a proletárdiktatúra, a néphatalom esetleges visszatérése miatti páni félelmét. Horthy budapesti bevonulása után egy hónappal Dobák ezredes, budapesti karhatalmi főparancsnok a néptömegek ellenséges magatartása, a kommunista befolyás miatt kétféle alternatívát képzel el: ,,vagy tömeges letartóztatások és internálások, vagy vérfürdő és esetleg bukás . . .". E jelentés mellékletében esik szó a Pest környéki városokban folyó kommunista agitációról, amely szerint ,,Kispesten, Pestszentlőrincen, Erzsébetfalván és Csepelen nyíltan folynak a kommunista agitációk".

112 A kommunista párt újjászervezése a Tanácsköztársaság bukása után azonnal megkezdődött. Az emigráció és az itthoni mozgalom között már 1919 novemberében megvalósult a kapcsolat. Főleg Bécsből érkezett illegális agitációs anyag Magyarországra. Ez késztette a belügyi hatóságokat arra, hogy a belügyminisztérium államrendészeti főosztály nyomozó alosztálya 88/1920. ,,B" sz. rendeletében felhívja a törvényhatóságok figyelmét a KMP által terjesztett röplapokra. A Pest megyei alispánnak is megküldött rendeletben olvashatjuk, hogy a KMP röplap-agitációja „egyre merészebbé és kiterjedtebbé válik", amelynek okát a rendelet abban látja, hogy ,,az ipari és földművelő munkásság körében még mindig számosan vannak olyanok, kik ezt az agitációt tettleg vagy passzíve elősegítik . . .". Az utasítás külön súlyt helyez arra, hogy a törvényhatóságok vezetői a kommunista agitációval kapcsolatban figyeljék meg ,,azt a hatást is, amelyet ez a lakosságra, különösen az ipari és földműves munkásságra gyakorol . . .".

113 Kommunista agitációról érkezik hír Tápiósülyről. Az itt észlelt ,,bolseviki propaganda" miatt az alispán a Budapest vidéki államrendőrség főkapitányságához fordul, hogy az agitáció nyomravezetése érdekében titkosrendőröket küldjön ki.

114 A biai járásban is „nyugtalanító" hírek futottak be a főszolgabírói hivatalba a kommunista mozgalom terjedéséről. Ezért a főszolgabíró az illetékes csendőrparancsnokság segítségét vette igénybe. A budapesti csendőrkerület biai szárny parancsnoka 1920. december 17-én értesítette a főszolgabírót, hogy ,,a járás területén levő csendőr őrsöket a kommunizmus esetleges terjedése tekintetében megfigyelések eszközlésére" utasította.

115 A ceglédi kurzus sajtó is arról cikkezik, hogy a város szegényebb lakossága különösen pedig a külterületek népe körében milyen gyakori a kommunista agitáció. A Ceglédi Keresztény Újság egy ilyen jellegű vezércikke végén teszi fel ezt a kérdést: ,,Es mi azt hisszük, hogy keresztény és nemzeti irányzat alatt élünk, mikor nap-nap mellett nyílt agitáció folyik a vörös uralom visszaállítása érdekében ?"

116 Mély benyomást gyakorolt a magyar munkásságra, hogy a magyarországi fehérterror elleni tiltakozásul a nyugat-európai proletariátusnak sikerült megszerveznie a szállítómunkások bojkottját a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége keretében 1920 júliusában. — Viczián Sándor h. belügyi államtitkár 357