Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

tagadásában mutatkozott meg, ami egészen tömeges méreteket öltött. A katonai parancsnokságok látva tehetetlenségüket a behívásokkal kapcsolatban, sok helyütt a közigazgatási hatóságokat okolják a kudarcért. Ezért pl. a váci járási főszolgabíró a Közigazgatási Bizottsághoz küldött 1920. február 7-i jelentésében panaszkodik a katonai hatóságokra, és a behívásokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy ,,a jegyző a katonai behívások és felmentések miatt gyűlölt személy lett. Annak a jegyzőnek •— olvashatjuk a főszolgabírói jelentésben — ki ezt (azaz a behívást, V. K.) meg meri tenni, a falujában napjai meg vannak számlálva."

47 Egyébként a váci járásban különösen Zsámbékon és Pilisvörösváron volt gyakori eset, hogy a behívásoknak nem tettek eleget és inkább elbujdostak hazulról.

48 A katonai behívási parancs megtagadása Pest megyében olyan méreteket ölt, hogy Dani tábornok, budapesti körletparancsnok 1920. augusztus 4-én a megye főispánkormánybiztosához fordul és átiratában megállapítja: „A vármegye területén feltűnően nagy a száma azon hadköteleseknek, kik az elrendelt behívási parancsnak nem engedelmeskednek."

49 A katonai behívások elleni mozgalom leküzdése nemcsak Pest megyében okozott gondot, hanem országos problémát jelentett. Ezért Soós hadügyminiszter aláírásával kibocsátott HM 15 074/eln./1920. sz. hirdetményen öt évig terjedő börtönnel, a legsúlyosabb esetben halálbüntetéssel fenyegették meg a behívó parancs ellen vétőket.

50 E drákói rendszabályok ellenére sem tudták letörni a lakosság passzív ellenállását a Horthy-hadsereggel szemben. Csak fokozta a néptömegekben az ellenforradalmi hadsereg elleni gyűlöletet a katonai erővel történő erőszakos rekvirálás. Számos Pest megyei község is panaszt emelt az alispánnál a rekvirálások miatt. E panaszokkal kapcsolatban az alispán 1920. március 1-én a Gabonagyűjtés Országos Kormánybiztosához fordul és átiratában ezt írja: ". . .nem szerez rokonszenvet a nemzeti hadsereg részére, ha annak egyes tagjai túlbuzgóságból túlságosan kemény hangot használnak a termelőkkel szemben és elrekvirálják a vetéshez, vagy egyéb gazdasági szükséglethez nélkülözhetetlen terményeket is."

51 A „nemzeti hadsereg" szűk tömegbázisát és népszerűtlenségét megkísérelte társadalmi úton ellensúlyozni: Ezt a célt szolgálta — egyebek között — a Magyar Országos Véderő Egyesület, a MOVE, amelynek fajvédő, irredenta, sport- és kulturális jelleget kívántak kölcsönözni. Vidéken is, főleg a városokban, sorra létrehozták a MOVE helyi szervezeteit. így Pest megyében először Vácott alakult meg a helyi csoport, már 1919. november elején. Több mint 100 tényleges és tartalékos tisztet egyesített a MOVE váci szervezete.

52 Cegléden 1920. február 23-án,

53 Gödöllőn március elején

54 tartja alakuló ülését a MOVE. — A MOVE-ról általánosságban megállapítható, hogy csak még inkább nyilvánvalóvá tette az éles osztályellentéteket, az ellenforradalmi rendszer alapvető népellenességét, mert mind a vezetésben, mind az egyesület működésében a régi tisztikar játszotta a vezető szerepet. 3. Az internáló táborok és az ellenforradalmi bíróságok Az ellenforradalom nem elégedett meg a tisztikülönítmények fehérterrorista gaztetteivel, a csendőri és rendőri erők által foganatosított tömeges letartóztatásokkal és bebörtönzésekkel. Pedig a börtönök zsúfolásig megteltek a néphatalom, a Tanácsköztársaság híveivel és volt funkcionáriusaival. Már 346