Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

a román hadseregparancsnokság vizsgálata a budapesti fogházakban embertelen állapotokról és bánásmódról tanúskodik.

55 A túlzsúfoltságot olyan intézkedésekkel sem lehetett megszüntetni, amikről a Váci Hírlap tudósít, hogy tudniillik mintegy 150 kommunistát hoztak 1919. október közepén a budapesti gyűjtőfogházból Vácra, ,,mert az antantbizottság megállapította, hogy a gyűjtőben roppant zsúfoltság van."

56 Vidéken — pl. Nagykőrösön — még iskolát is átalakítottak börtöncélokra. Az ellenforradalmi kormányzat a további tömeges letartóztatások érdekében létre hozta az internáló táborok hírhedt intézményét. A belügyminisztérium rendelete értelmében mindazon egyének, akik kommunistagyanúsak, de rendes bírói eljárással őket elítélni nem lehet, internálandók. Ezek lajstromát a vármegyei katonai parancsnokok a rendőrkapitányságokkal és alispánokkal együtt kell, hogy megállapítsák. A rendelet intézkedik arról is, hogy az internálandók 20-as csoportokban letartóztatandók és megfelelő kíséret mellett Hajmáskérre küldendők, a volt olasz tiszti fogolytáborba. Végül a rendelet előírta, hogy azokat is internálni kell, akik ellen ugyan nincs konkrét vádindítvány, de politikailag megbízhatatlanok és jelenleg az ügyészség fogházában vannak.

57 A Huszár-kormány 1919. december 5-i újabb internálási rendelete

58 és annak végrehajtási utasítása csak kiegészíti a fenti, korábbi rendeletet. A román megszálló hadsereg által létesített fogolytáborokról már volt szó. Ezekben a tulajdonképpeni internálótáborokban fogvatartottak helyzetéről nyújt tájékoztatást Térfi közélelmezésügyi h. államtitkárnak a belügyminiszternek megküldött 1919. október 24-i jelentése. A jelentés a táborok élelmezési viszonyaival foglalkozik, amellyel kapcsolatban „állandóan panaszok érkeznek". A zsúfoltság és a rossz élelmezés miatt — közli — járványoktól kell tartani. Jellemző, hogy a jelentés kitér a románok kivonulása után várható helyzetre és megállapítja, hogy mindazoknak a területeknek a közbiztonsága veszélybe kerülne, ahol az internálótáborok vannak. A rossz élelmezési viszonyok és embertelen bánásmád miatt leromlott egészségi állapotú internáltakkal közérdekű munkálatokat végeztettek. A 391 148/1919. HM sz. rendelet katonai jellegű, egyenként 100—200 fős munkásosztagok felállítását rendelte el. A hadügyminisztérium ezzel kapcsolatos 1920. január 23-i utasításában olvashatjuk: ,,A Fővezérség különös súlyt helyez arra, hogy az összegyűjtött nagyszámú politikai internáltak katonai jellegű munkásosztagokba csoportosítva mielőbb . . . közhasznú munkába állíttassanak . . ."

59 A Pest megyei táborokban is olyan jellegű munkákat (út-, vasút javítás, építési munkák, ármentesítés, kőtörés, fakitermelés stb.) végeztettek az internáltakkal, amelyek ugyan nagyobb beruházás nélkül voltak elvégezhetők, de a legnehezebb fizikai munkák közé számítanak. Az internálások 1919. novemberében kezdődtek, de még 1920. áprilisában is azt olvashatjuk a Pest megyei alispán évnegyedes jelentésében, hogy ,,a közbiztonságra veszélyes elemek internálása állandóan folyamatban van."

60 Bár az ellenforradalmi közigazgatási apparátus minden rendelkezésre álló erővel igyekezett végrehajtani az internálási rendeletet, ennek ellenére a belügyminisztérium és a katonai hatóságok elégedetlenek voltak a közigazgatási vezetők munkájával. Viczián Sándor helyettes belügyi államtitkár 1920. június 11-én a belügyminiszter megbízásából a terror-intézkedések fokozására utasítja az alispánokat. A helyettes belügyi államtitkár a terror fokozását „a kommunista esz347