Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

7. Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében

közvetett forrásból bukkanhatunk rá az internáltak létszámadataira. Ugyanis Térfi közólelmezésügyi h. államtitkár 1919. október 24-én a belügyminiszter részére az internálótáborok élelmezési helyzetéről szóló jelentésében kitér az egyes táborok létszámára is. E szerint Pest megyében Abonyban 6302, Űjszászon 6000, Tápiósülyön 4000, Kiskunfélegyházán 1200, Cegléden 6000 foglyot őriztek.'

51 — Csak a ceglédi fogolytábor létszámáról van egy másik számadatunk is. Ugyanis a ceglédi polgármester 1919. december 21-én sürgősen liszt kiutalását kéri, mert — mint írja — a város ellátatlanjain kívül augusztus óta a várost terheli a 8000 vörös katonából álló fogolytábor élelmezése is.*

12 A két hónappal későbbi adatból arra következtethetünk, hogy a táborok létszáma milyen jelentős növekedést mutatott a terror fokozódásával párhuzamosan. A magyar népre nehezedő ellenforradalmi terror „élcsapata", a Horthy hadsereg ,,elit" alakulatai, a különítmények, középbirtokosokból és kulákokból állottak, de a ,,nemzeti hadsereg" egésze nem különben tükrözte az ellenforradalom katonai erőinek népellenességét, és tiszti, valamint altiszti állománya döntően a földbirtokos és kulákrétegekből került ki. Horthy hadseregszervezési utasításában 1919. augusztus 21-én elrendelte, hogy munkásokat ne sorozzanak be.

43 Horthy a későbbiek során is következetesen igyekezett távol tartani a munkásságot a hadseregtől. November 4-i bizalmas utasítása is így szól: ,,a szervezett munkások a katonai szolgálatra való behívásból kizárandók."

44 Egy ilyen hadsereg alkalmas eszköz volt az uralkodó osztályok kezében arra, hogy a régi rend helyreállítását tűzzel-vassal keresztülvigye. A fentiekre jellemző módon állították fel ismét Pest megye házi ezredét, a budapesti huszárezredet. Az ezred parancsnoka László Miklós alezredes 1920. április 16-án azzal a kéréssel fordul gróf Ráday Gedeon főispán-kormánybiztoshoz, hogy az „méltóztatna befolyását Pest vármegye hazafias úri és birtokos osztályánál az irányban érvényesíteni", hogy ismét megszervezzék és felállítsák a huszárezred teljes állományát, „mint a belső rend biztos őrét."

45 Az „előkelő" adakozók a megye földbirtokosai és nagytőkései. A legtöbbet adakozók élén ott találjuk báró Podmaniczky Géza kartali földbirtokost, aki 50 ezer koronát adományozott ós Weisz Manfréd bárót, aki 30 ezer koronával járult hozzá a budapesti huszárezred felállításához. Mint a gyűjtőívből látható, összesen 265 000 koronát adott a megye az ezred felállításához. Nem csadálkozhatunk azon, ha ezt a „nemzeti hadsereget" a magyar néptömegek nem tekintették magukénak és fordítva: Horthyék is érezték gyengeségüket a néppel szemben. Különösen megnyilvánult a fővezérség félelme a magyar néptől a román kivonuláskor. Ugyanis amikor a Pest megyei ellenforradalmi katonai parancsnokság 1919. október 27-én az alispánon keresztül kiadta utasításait a főszolgabíráknak és a polgármestereknek, hogy miképp készüljenek fel a románok kivonulására, a fokozott biztonsági intézkedések indoklásául „a mindenütt mutatkozó elégedetlenség és fegyelmezetlenség és a törvénytiszteletnek teljes hiánya" szerepel. Az intézkedések között olvashatjuk, hogy különböző fedőnevek alatt (pl. Pest megyei nyilvántartó és illetékrendező parancsnokság, városi és községi őrségek) katonai, rendőri és csendőri karhatalmat küldenek ki a városokba és a falvakba.

46 A hadsereg és a karhatalmi alakulatok ilyen előzmények után vonultak be Budapestre és a románok által kiürített más területekre. A nép szembenállása a hadsereggel a legjobban a katonai behívások meg345