Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

megye nemcsak határos volt északkeleten a Jászsággal, délkeleten a Kiskunsággal, hanem területileg össze is fonódott velük; az utóbbinak a megye közepén, sőt nyugati részein (Kiskunlacháza!) is voltak olyan kisebb-nagyobb szigetei, amelyek ki voltak véve a megye igazgatása alól. A határok persze elmosódtak a török időkben, Kiskunhalas egyidőben rendszeresen a solti járás helységei közt szerepel, a megye pedig igyekezett a többi kiskun helységet is bekebelezni, részben nemesi, földesúri érdekek szolgálatában, részben pedig hogy az egyre nyomasztóbb adóterheket többfelé oszthassa meg. A kiskunok persze nem hagyták magukat. Panaszukra a nádor már 1688 márciusban atyailag megintette saját megyéjét, hogy az ő hatáskörébe avatkozni, a kunok kiváltságain rést ütni ne merészkedjék.

66 Ilyen körülmények között alispáni és alkapitányi tisztséget együtt csak olyan valaki kaphatott, akit mind a nádor, mind a megye legtekintélyesebb nagybirtokosa: gr. Koháry István, a Habsburg-barát katolikus arisztokrácia e két képviselője, a maga szempontjából megbízhatónak tartott. Sajnos nincs itt terünk részletesen elmondani e kevéssé ismert esztendők történetét, s benne a legfőbbet: a nép küzdelmes újjáépítő munkájának kezdeteit, a legkeservesebb viszonyok közt, midőn a talpra álló is újra meg újra visszaroskadt a császári ármádia könyörtelen gépezetének súlya alatt, a szervezett poroiózás és a szervezetlen helyi garázdaság áldozataként. A ,,lakott" helység szép címkéje mögött 1690-ben még sokhelyt riasztó valóság rejtezik: Őrszentmiklóson nincs több, mint 4,, nyomorgó lakos" (miseri incoli), Rákospalotán ,,néhány nyomorult, nincstelen lakos", Sződön ugyancsak 4 jóformán nincstelen család, Apostagon 4 új telepes, Dusnokon 3, Ságon 2 család, Zádorfalván 2 ,,koldus" (mendici).

07 Még 1691-ben is apró törtszámokkal jelzik a legtöbb helység porta-teherbírását, ós még ezek is túl magasnak bizonyulnak: Fót, Mogyoród, Vác és még egy sor más helység adójából a megye utólag kénytelen kisebb-nagyobb összegeket elengedni a katonai beszállásolás okozta „roppant károk" (immensa damna) miatt.

68 1692-ben nagyon lassan, és visszaesések között, már észrevehetőbb az emelkedés, újra felbukkan Alsónémedi,

69 a következő évben Üllő, amelynek régi lakosait körözvénnyel, mentesség ígéretével hívta vissza földesuruk, a váci püspök.

70 A portaszámok azonban csak 1695-ben nőnek újra szegényes törtekből biztatóbb egészekké. II. Pest megye lakott helyei és portaszámai, 1683—1695' (L = lakott helyek száma; P = portaszám.) 1683 1686 1689 1691 1693 1695 L P L P L P L P L P L P 1. Kecskeméti járás 27 *£ 2 17JL 16 11 16^ aw

16 10 19-^ lö

16 11 18Ü 13 3?H 2. Váci járás 41 51j| 1 1-L 16 22 °16 29 6

55 "16 28 9Ü 32 36f§ 3. Pilis járás 17 15n 6 111 16 16 3H 17 ^ 18 7

iL 16 19 14^ 16 4. Solti járás 30 21 3 Iá 21 ** 25 <£ 2G Qll 16 26 24 Összesen 115 1 Kl-2iöl

16 12 2lff 70 3lff 81 38ff 83 42^16 90 xx

' 16 29