Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

1. Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban

II. A XVII. század legvégén közelebb jön a kép, világosabban kirajzolódnak a részletek. Ettől kezdve néha már bővebb összeírások is maradtak Pest megyéről. Mily biztatóan közelinek érzi az egykori életet az, aki először olvassa végig egy-egy falu jobbágynévsorát, állatokkal, vetésterülettel! De mennyi csalódás éri, amíg megtanulja e források használatát, és ki tudja tapintani a valót e látszólag oly megnyugtatóan egyszerű adatok mögött! Ezek az összeírások ugyanis nem a társadalom statisztikai felmérését, hanem közvetlenül az adózás gyakorlati érdekét szolgálták. A valóságnak tehát csak olyan kiragadott mozzanatait jegyezték fel, amelyek az adózó hatóságokat éppen érdekelték. Más, hiányzó mozzanatok kiszámításán azután törheti fejét az utókor, sőt még azon is, hogy egyáltalában minő mozzanatok hiányzanak. Nem egyszer változtak és bizonytalanok voltak az előírások, a válogatás szempontjai is. Még egyazon időpontban sem mindenütt egyformán alkalmazták őket. Anyagi érdekek is nehezítették a dolgot. A helybeli ftllesúr azon volt, hogy jobbágyai munkájának gyümölcséből minél többet kapjon ő maga, minél kevesebbet az állam. Ha viszont a felmérést más megyebeliek végezték (ahogy az országos összeírásoknál történt), azok még kevésbé lettek úrrá a nehézségeken, és főleg a legérdekeltebb fél: a parasztság helyi ellenállásán. Pest megye pusztái közt, a széles alföldi határokon könnyebben elhúzódhattak egyesek az összeírás mint nyomasztó terhek előjele elől.

72 Általában, e megyei tisztviselők, akiknek, valljuk meg, az összeadás sem volt legerősebb oldala, egy olyan, részben állandóan mozgásban levő népességet próbáltak megragadni, amelynek pontos meghatározása jóval igényesebb statisztikai módszerekkel is rendkívül nehéznek ígérkeznék. Mindez eléggé indokolja, hogy számadataikat, és különösen az ezekre épülő összesítéseket, igen nagy fenntartással fogadjuk. Más adatok híján azonban, kellő elővigyázatosság mellett mégis fel kell használnunk őket, mint a főbb mozzanatokra minden hiba mellett is figyelmeztető jelzéseket, mert csak így tudunk az eddiginél valamivel konkrétebb képet adni Pest megye viszonyairól a XVII—XVIII. század fordulóján. Az alábbi táblázatokban csak részben, és inkább csak utalásként szerepelnek a két országos összeírás (1696, 1715

73

) Pest megyei adatai. Mindkettőt külső erők végezték: az elsőt Nedeczky Sándor és Gyárfás István „országos dicator", a másodikat Bereg megye emberei. Az adózók számán kívül mindkettő csak a kezükön levő vetés és szőlő területére terjedt ki, jeléül annak, hogy a bécsi kormányzat földadó bevezetésén gondolkozik, de a viszonyokhoz nem nagyon illően Pest megyében és általában a volt hódoltság területén, ahol sokhelyt bőven állt a föld, és inkább az igaerő szabta meg, ki mennyit művel meg belőle. Mindkettő érdekes összevetésül szolgálna, egy hosszabb időszak elején és végén, különösen 1715-ben, a háborús időszak lezárása után, de egyik sem sikerült megnyugtatóan. Különösen 1715 hiányosságai ellen merült fel sok észrevétel.

74 Éppen ezért, ahol lehetett, némi ellenőrzésül elébük raktuk néhány 1711—1713 közti urbárium családfő-számait. Bővebben felhasználtuk az 1699—1703 közti időből ránk maradt megyei adóösszeírásokat.

75 Ilyenek ez idő tájt már évente vagy kétévenként készültek. A négy járási szolgabíró (esetleg más megbízottak társaságában) rendszerint ősszel (a november 1-től a következő esztendő október végéig tartó pénzügyi év elején) fogott munkához: összeírta az adózókat helységenként, névszerint, 30