Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

is módjával. Ritkább esetben a község külön kihasított vagy telkekre felosztott erdővel rendelkezett; ilyenben a parasztot maga szükségére szabad faizás illette, de az erdő ebben az esetben is az uraság felügyelete alá tartozott. A község számára kihasított s a házhelyekre osztott erdőben saját szükségletre a makkoltatás és a gubaesszedés is szabad volt a jobbágynak. Egyébként azonban makkot leverni, gubacsot szedni: a földesúr jussához tartozott; sertéseit a paraszt makkoltatni az erdőbe — annak is csak nem tilalmas részébe —• csupán bérért hajthatta. S e ponton gyengének mutatkozott az Urbárium, amikor a makkbért konkrétan nem szabta meg, csupán annyit mondott, hogy a jobbágy más falubelieknél 6 krajcárral kevesebbel tartozik darabonkint, a pusztai erdőket illetően pedig annyit fizessen, amennyiben meg tud egyezni földesurával. A jobbágy haszonvételeivel kapcsolatban súlyos földesúri visszaéléseknek kívánt az Urbárium gátat vetni, amikor a paraszt adásvételi szabadsága mellett tört lándzsát. Hangoztatta, hogy a jobbágy bárkitől vásárolhat s bárkinek szabadon eladhatja termését; ebben földesura ne háborgassa, elkobzással, veréssel, pénzbírsággal ne sújtsa. Tilos az uraságnak a terményeket illetően a paraszt kirekesztésével vagy szorongatásával monopóliumot gyakorolni. Elővételi jog azonban a jobbágy áruba bocsátott javait illetően saját szükségletére megilleti, ha a szabad egyesség szerinti árat készpénzben tüstént lefizeti (s nem a jobbágy adójába kívánja majd beszámítani). S az elővételi jog nem jelenti azt, hogy a birtokos eltilthatja jobbágyát attól, hogy feleslegét máshova vigye értékesíteni, vagy hogy ebben feltartóztathatja őt, sem pedig a máshonnan jövő vevők távoltartását; igaz mértékkel mérve, köteles megadni készpénzben ugyanazt az árat, amit mások ígérnek jobbágyának. Másrészről pedig maga nem kényszerítheti a jobbágyra termeivényeinek megvételét vagy eladását, kimustrált marhájának kimérését. Ugyancsak tilos a jobbágyot arra erőltetni, hogy az uraság romlott borát vagy bármiféle más italát hordó- vagy icceszámra eladja, kimér je; az ilyenért a paraszt semmi felelősséggel nem tartozik. Őt illeti a bormérés Mihály-naptól György napjáig, ha szőlőhegy van a faluban, karácsonyig, ha nincsen; ezeken az időhatárokon túl tapasztalt kocsmáitatásért elkobzás és 3 napi robot a büntetése. De ha szőlőhegy van a faluban, az urasági bormérés ideje alatt is hozhat be onnan bort saját fogyasztásra. Viszont ahol a földesúrnak utazók megszállására alkalmas vendégfogadója van, ő egész éven át mérethet ott mindenféle italt. Pálinkát és sört egyébként is csak az uraság főzethet s áruitathat — jelenti ki az Urbárium; viszont más helyen, ezzel ellentétben 2 forintban szabja meg a bért, mellyel a jobbágy a pálinkafőző üsttől tartozik, ha használatban tartja. A pálinka- s még inkább a sörfőzés és -kimérés azokhoz a haszonvételekhez vezet át, melyek kizárólag a földesúrnak vannak fenntartva. Ilyenek: mészárszék tartása (hús behozataláért, az úr mészárszékének rövidségével, elkobzás és 3 napi robot jár); vásár jövedelem, ha a község e részben kiváltsággal nem rendelkezik; vám jövedelem; halászat, madarászat, vadászat (fegyver ós vadászkutya tartása is tilos a parasztnak). Az említett haszonvételekért milyen szolgáltatásokkal tartozik a jobbágy ? (Az Urbárium ugyanis legtöbb tartozását valamilyen ellenértékkel próbálja kapcsolatba hozni.) Ezek a földesúri kizsákmányolást korlátozó rendelkezések — a telekre vonatkozó előírásokkal együtt — az úrbérrendezés igazi lényegéhez tartoznak. 165