Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

nemkülönben a földesúri felsó'ség és hatáskör helyreálljon, s egyúttal az eddig nem kevéssé megzavart illő rend visszaállíttassék, a királynő oly módon kívánja végrehajtani az úrbér rendezését, hogy a szabályozásban leszögezett szolgáltatások a haladéktalanul kitűzendő megyei közgyűlésen történő kihirdetéstől számított 2 hónapon belül kezdetüket vegyék, s mindenütt egyformán, minél nagyobb szigorúsággal betartassanak. S hogy a szolgáltatások és kötelezettségek egyenetlensége egykönnyen okot és alkalmat ne adjon új mozgalmakra és nyugtalanságra, 2 hó leteltével a jobbágy a szabályozásban foglaltakat meghaladó szolgáltatásokra nem kényszeríthető. Egyben reméli, hogy a birtokos urak minden hímezés-hámozás nélkül annál szívesebben s készségesebben magukévá teszik a szabályozást, mert ez a földesúri hatalom, a köznyugalom s az urak javát is szolgáló rend helyreállítását célozza. Felhívja a földesurakat arra is: szolgáltassanak a sértett jobbágyoknak illő elégtételt azért, hogy velük egyesek birtokain tisztjeik gyakran keményen bánnak, őket súlyos veréssel és más jogtalanságokkal illetik, tőlük különféle dolgokat kicsikarnak, magán céljaikra jogtalanul ingyen munkát, adózást és ajándékokat követelnek s hajtanak be, és sokféle helytelenséget és haszonleső dolgot követnek el a jobbágyok kizsarolásával. Ha a földesurak az elégtételadást minden jó reménység ellenére elmulasztanák, előbb a megye hatósága intse meg őket, s ha ez sem ér célt, tiszti hatalommal kell ellenük eljárni, a kihágást elkövető földesúri tiszteket teljes szigorral, vétkük súlyosságához képest elrettentő például még bűnvádi úton is perbe vonva — a legsúlyosabb királyi megrovás terhe alatt.

27 Maga az országban használatos nyelveken kinyomtatott (s rövidesen ,,Hozzá-adás"-sal kiegészített) Urbárium 9 pontban szabályozta sorban a jobbágytelek állományát, a jobbágy haszonvételeit, robotját, adózását, a kilencedet, a földesúri jogokat és jövedelmeket, a tiltott szolgáltatásokat, a jobbágy büntetését, a községi rendtartást. A jobbágytelek körülírása abból az alapvető megállapításból indult ki, hogy a jobbágy tartozásai a telekhányadhoz aránylanak; ehhez képest a féltelkes fele-, a fertályos negyed-, a nyolcados nyolcadrészét szolgáltatja annak, amire az egésztelkes köteles (kivéve a censust). (Ehhez mindjárt meg lehet jegyezni, hogy az arányok dolgában a robot megállapítása nem volt mindenben szerencsés. Az Urbáriummal kapcsolatos utasítások ugyanis zsellérnek minősítették mindazokat, akiknek birtok állománya a nyolcadtelket nem érte el, s a házzal bíró zsellér robotkötelezettségét 18 kézi napban határozták meg. Viszont a nála több földdel rendelkező nyolcadtelkes jobbágy telke arányában csak 13 kézi robottal tartozott évente, 1 nappal többel, mint a hazátlan zsellér.) Az egész telek tartozékai ebből álltak: 2 pozsonyi mérő gabona alá való kiterjedésű belső telek (házhely, udvar, veteményes-és szérűskert) és külső tartozékok : szántóföld és rét vármegyónkint a különféle előnyös és hátrányos adottságok mérlegelése alapján végrehajtott osztályba sorolásnak megfelelő terjedelemben. (Magyarországon a szántóföld előírt nagysága 16 és 40 — két pozsonyi mérő alá való, azaz átlag 1200 négyzetöles —hold, a rété 6 és 22 — hozzávetőleg a holdnak megfelelő — kaszás vagy embervágó között váltakozott.) Belső telek, szántóföld és rét együtt alkotta a telki állományt (constitutivum sessionale); ha egyik több, a másik kevesebb volt az előírt mértéknél, kiegészítették egymást. A szántóföld helyett adott réttel, a kaszáló helyett juttatott szántóval vagy belső telekkel stb. a jobbágy szabadon élhetett. Nem volt azonban joga telkét eladni, elcserélni, arra jövevényt ültetni, más házhelyét 11* 163