Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
3. Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
terhelése nélkül gyakorolnak. Már 1766-ban előterjesztette fenti meggondolásait, s nem kapván választ, jóhiszeműen tartózkodott a tilalmas pontok kihirdetésétől. Ne rója hát ezt a helytartótanács a megye terhére; ha a királynő a nyomós ellenérvek után is a kihirdetést rendeli, tüstént engedelmeskednek. 19 A helytartótanács úrbéri bizottsága úgy vélte, legfelsőbb döntés nélkül is megadhatja a megyének a kellő választ. Álláspontját egyidejűleg az uralkodónak is jelentve, 1768. március 8-án szigorúan meghagyta Pest vármegye rendéinek, hogy körlevelek útján s a megfelelő nyelvű nyomtatott példányok szétosztásával haladéktalanul tegyék közhirré a „Prohibita generalia"-t; közölt meggondolásaik — tette hozzá — nem mondanak újat, nem is kielégítők. 20 Pest megye, melyben koránt sem élt úgy az ellenállás szelleme e közvetlen földesúri érdeket érintő dologban, mint a majorsági fejlődés terén sokkal előrébb járó Nyitra, vagy akár a szomszéd Nógrád megyében, 21 a kegyelmes parancsolatot nem szabotálta tovább, de nem is sietett végrehajtásával. így került sor a ,,Prohibita generalia" széleskörű közzétételére Pest megyében — két és fél évvel megjelenése után! 22 így hát a megye népe — mivel nyilván nem állja meg a helyét, hogy az 1766-i közgyűlésen a falvak bírái s nótáriusai valóban jelen voltak 23 — nem az „illetlenségek" szövegéből ébredt rá, hogy a királynő közvetlenül beavatkozik földesúr és jobbágy viszonyába. Egy érdekes híradás arról szól, hogy magának az Urbáriumnak 1767 elején kinyomtatott példányait nyilvánosan árulták, 24 így azokhoz egyes községek már az úrbérrendezés végrehajtása előtt hozzájuthattak. (Ujabb bizonysága ez annak, hogy Mária Terézia mindenképp azon volt: az adózó nép ne csak a nemesi közigazgatás torzító közegén keresztül, hanem annak kiiktatásával, közvetlenül s eredeti valójában is tudomást szerezzen jobbágyvédő szándékairól. Adandó alkalommal hathatós eszköze lehetett ez a makacskodó, ellenszegülő rendiség sarokba szorításának.) Sőt Pest megye népe már 1766-ban tudomást szerzett a királynő úrbérrendezést illető rezolúciójáról, s nagy várakozással nézett annak közzététele elé. Túra, Galgahévíz, Vácszentlászló és Tápiószecső lakói ekkor már csak átmenetileg, az ismeretlenül is hőn óhajtott új szabályozás bekövetkezéséig voltak hajlandók addigi szolgáltatásaikat engedelmesen tovább teljesíteni. 25 A nagyjelentőségű úrbéri rendelet, melynek mellékletét maga az Urbárium alkotta, 26 1767. január 23-án látott napvilágot. A rendelet hangsúlyozta: a királynő gondoskodása oda irányul, hogy egyfelől épségben maradjanak a földesurak igazságos jogai, másfelől minél jobban biztosítva legyen a nyomorult adózó nép megmaradása s ezzel feloldhatatlan kapcsolatban az egész ország java is, tehát az adózó nép a földesurak minden törvénytelen és igazságtalan elnyomásától bizton megóvassék. Evégből az uralkodó elhatározta, hogy a törvénynek s törvényes szokásnak megfelelően kidolgozott úrbéri szabályozást kell végrehajtani, eltörölve ezáltal a jobbágyok kizsarolására és elnyomására irányuló minden eddig érvényesült kihágást és visszaélést. E szándék úrbéri perek felülvizsgálatával már megindult a megvalósulás útján, de a parasztok mozgalmai, nyugtalansága, folytonos panaszai gyorsabb, rögtöni orvoslást kívántak; nem igen remélhető a nyugalom helyreállítása, míg az adózók közt mindenütt azonos szabályozás nem jön létre. Az úrbéri perek egymást követő felülvizsgálata útján ez csak a méltányosnál lassabban, a köznek s különösen a földesuraknak jelentős kárával menne végbe; hogy azért az ország javát s egyesek hasznát is célzó királyi szándék annak rendje-módja szerint annál hamarabb foganatba menjen, ezáltal a köznyugalom s vele a megyei, 162
