Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760
tolikus vallású házasságkötésnél 169 vőlegény volt szolga. Ugyanabban a tíz esztendőben 1672 katolikus keresztelésnél 638 gyermek apjának állapota: szolga. Nagykőrös gazdasági életének a szőlő volt ugyan alapja, de ha kissebb mértékben is — de itt is általános lehetett a szolgákkal való gazdálkodás. Kecskemét nagy gazdáinál azonban bizonyos, hogy a ceglédihez hasonlóan tömegével élhettek szolgák és szolgálók. A XVIII. század negyvenes éveitől kezdve a családfők számában az eddiginél lassabban emelkedő Pest megye saját mezőgazdasági szükségletein felül nagyobb mértékben rendelkezett már árufölösleggel, elsősorban állattal. Tartásuk ebben az időben még külterjes. Gondozásukat elsősorban a szilaj pásztorok végzik. Társadalmi helyzetük bizonyos mértékben már 1715 körül is különbözhetett a jobbágyokétól és zsellérekétől: ezért kívánta az országos összírás kiegészítése számbavételüket. 80 Az 1744. évi összeírás már külön rovatot nyit számontartásukra ,,rideg" címmel. A név arra utal, hogy tisztjük nem a falu alatti csordában legelő állatok őrzése — amit már ekkor is konvenciós gulyás és csordás végez —. Számuk: a pilis járásban: 43, a váciban 157, a kecskemétiben 37 — ebből magában Kecskemét városában 17 konvenciós. 81 Az ötvenes években már a pásztortársadalom is differenciálódik. A megyei hatóságok észreveszik, hogy különbség van a falu alji csordás és a között a számadó juhász között, aki százával béreli az uraság birkáit és ezért nem konvenciót, hanem részesedést kap. A negyvenes években ez a néhány „vállalkozó" még a taxalisok csoportjába Íratott össze. 82 Az 1753-ból való Juhászok és servitorok összeírása sajnos csak a váci és pilisi járásból maradt ránk. 83 Servitoroknak — az összeírás tanúsága szerint — azokat a szolgálatba — állókat tekintették, akik nem meghatározott bérért, hanem részesedésért dolgoztak az uraságoknál — Ácsán már kertész is van ilyen. A pilisi járásban 141, a váciban 371 ilyen juhász és servitor van. Az akkor váci járáshoz tartozó Monor 1282 csordabeli állatát 21 számadó gondozta, ha Rákospalotán 18 ilyen pásztor élt: mennyi számadó kellett Kecskemét 7739 csordabeli marhája, 1526 lovat kitevő szilaj ménese és 21 695 anyajuh gondozására! 84 (az összeírásban csak az anyajuhok vannak felvéve, de a nyájhoz nagy számú kos és kb. 10 000 éves bárány is tartozik!) Az összeírás arról is tudósít, hogy a számadó juhászok — legalább is azok egyike-másika — milyen gazdagok voltak. Farkas János juhász számadó — Fáy András gyömrői juhásza •— 500 Ft árendát fizetett esztendőnkét. Magának 2 jármos ökre, 2 hámos lova és 400 anyajuha volt. Borbély Márton üllői ispán pedig — a váci püspökség konvenciós ispánja — 6 jármos ökör, 3 hámos ló, 4 fejőstehén, 40 anyajuh, 26 mérő búzatermés, 15 mérő árpa, 10 szekér széna és 5 akó saját termésű bor után fizetett adót. 1760 után nem a pásztoroknak, de a juhászoknak is különféle rétegeik vannak: Kos pásztor, fejős juhász és nyájpásztor. 85 Cegléden 1759-ben 38 pásztor él! 1765-re külön szervezetük is lehetett: Détári István a juhászok dékánja. 86 A pásztorok egy része azonban nem volt esztendőn át a megye területén, (a majorsági birtokokon is foglalkoztattak felvidéki tót munkásokat 87 ) A hatvanas évek elején Abony és Tószeg határáról jegyezték fel, hogy ott tót pásztorok — slavici pastores et opiliones — legeltetnek. 88 Cegléd nagy gazdái külterjes legelőin pedig úgy szólván az egész Alföldről innen-onnan összeverődött pásztorok vigyáznak a jószágra. 89 A taxalisok 1744-ben még nagyon vegyes osztályából a számadó pásztorokon kívül a megyei hatóság kiveszi a taxalis nemesek osztályát is. Sajnos csak a kecskeméti járás kimutatását ismerjük: itt 1760/61-ben 69 ilyen nemest 108
