Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)
2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760
írtak össze. Legtöbben Űjkécskén (21) Tápiószelén (18) és Gyónón (9) laktak. 90 Külön kimutatásba kerülnek a görög kereskedők is. 91 Megint csak a kecskeméti járás összeírását ismerjük, pedig sokan lehettek Ráckevén — Ceglédre innen jöttek a görögök! — Szentendrén és nyilván Vácott is, ahol külön Görög utca volt. A kecskeméti görög kereskedők török alattvalóknak tartották magukat. A kimutatás négy osztályba sorolja őket —• classis — vagyoni álbpotuk szerint. A 14 görög kereskedő 1765-ben 200 "Ft 1/6 kr. taxát fizetett. Cegléden ekkor még 1, Kőrösön 2 görög bolt volt. Széleskörű üzlethálózatukat és gazdag árukészletüket mutatja az, hogy egy-egy kereskedőnek több üzlethelyisége is van. Az 1759. évi leltár szerint akkor a „három város" görög boltosainak 973 Ft 27% kr. értékű külföldi — vámköteles — áruja volt. 92 A számadó juhászok, taxalis nemesek és görög boltosok külön összeírása után az eredeti — eddigi értelemben vett taxalis listán csak az iparosok és korcsmárosok maradtak. Az 1744. évi — mondhatni: globális — taxás jegyzékben csak 931 családot írtak össze: 1760-ban csak az iparosok és kocsmárosok száma 1139. 93 Az iparosok száma a városiasodásban eddig legjobban elmaradt solti járásban növekedett: az 1744. évi 96-ról 161-re. Az iparból élők tényleges száma azonban a taxás iparosokénál sokkal nagyobb volt! Nemcsak a falvakban, de a mezővárosokban is igen nagy számban élnek zsellér iparosok, akik a céhekbe való felvétel alapkövetelményét a vándorlást nem tudták teljesíteni. 94 Cegléd város társadalomtörténete azt mutatja, hogy ők a társadalmi haladás zászlóvivői. Polyhos Imre takácszsellér kétszer járja meg Bécset a ceglédi földtelen zsellérek Urbárium elleni instanciájában. Az ő vezérletével éri el az itteni szegénység, hogy — tudtunkkal egyetlen helyen az országban! — Cegléden királyi engedelemből a hazátlan zselléreknek nem kellett az uraságnak 12 robotnapszámot esztendőnként teljesíteni. 95 Pest megye újjátelepülésének története azt mutatja, hogy a gazdasági adottságai miatt kedvező helyzetben levőnek mondható megye életében is mélyre ható ellentétek húzódnak meg a differenciálódott társadalomban. Szinte dúsgazdag mezővárosi jobbágyok és az északi járások hegyei között elzárt falvakban egyre kisebb szántóterülettel rendelkező ugyancsak jobbágynak összeírt gazdálkodók, némi igás állattal, csekély szántóval bíró házas zsellérek, akik mégis szolgákká menekülnek, sok száz saját birkát legeltető számadó juhászok és nyárára ide vándorolt tót pásztorok, szegény bojtárgyerekek, több boltban áruló török állampolgárságú görög boltosok, a zsellér sorból nem régen kiszabadult zsidó uradalmi bor és pálinkamérés bérlők, Vác és Kecskemét ötvösei, Ráckeve több segéddel őrölő hajó-molnárai és csak a téli hónapokban szövőszéke mellé ülő, nyáron szántó-vető takács mesterember, szentendrei vándor szőlőkapás, faluról-falura lézengő új hazát nehezen találó német: látszólag békésen egymás mellett él a megye társadalmában. A feszültségeket egy ideig levezeti — az elszegényedést lassítja — az eddig legelőként használt puszták benépesítése. (Ennek következtében csökken 1752 után a kecskeméti járás külterjesen tartott jószágállománya! 96 1761ben népesül be Törtei — 40 család lakja 97 — 1762-ben a sokkal később községgé népesedő — Mikebuda 1947-ben lett azzá! — Nyáregyházán már 51, Dánszentmiklóson 29, (Cegléd) Bérceién 60, Mikebudán 24 személy lakik. 98 A nagybirtokosok közül Pest megyében már egyedül Grassalkovich Antal telepít 1760 után: Űjhartyánt, Örkényt és Tatárszentgyörgyöt, Kakucsot Vecsést. 99 109
