Pest megye múltjából 1. (Budapest, 1965)

2. Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711–1760

B) A hazátlan zsellérek között: 1. Akiknek valami szántójuk van: Ocsán, Sáriban, Albertin és kezük munkája után •— manuali laboré, Albertiban mesterségükből — opificio — élnek. E szerint a szegényebb zsellér-iparosok is ilyenek a faluban való megtelepedésük előtt, mielőtt házukat megépítenék. 2. Akik kaszálással, ,,faizással" és kezük munkájával élnek. 3. Akik csak a kezük munkájával élnek. A hazátlan zsellérek utóbbi három csoportjába az 1728. évi országos összeírás szerint 172, a megyei szerint mindössze 27 család tartozott: az összeírt népesség 1,7; illetve a megyei szerint 0,3%-a. A hazátlan zsellérek gazdasági helyzete nem sokban különbözhetett az urasági cselédekétől vagy a mezővárosok nagyobb parasztgazdaságaiban már akkor alkalmazott szolgákétól: nem csoda, ha a két összeírás ennyire különbözik megítélésükben. A hazátlan zsellér ebben az időben sok helyen mintegy a gazdaság tartozéka: neve annak a jobbágyénak a neve után következik, akinek telkén lakik, mintegy a ,,nagy család" tagja csakúgy, mint a házas jobbágy fiú. Az 1728-ban 8428-nak, illetve a megyei összeírás szerint 9285-nek összeírt jobbágy család anyagi helyzetét a tanulmány második felében részletesen bemutatjuk. A két 1728. évi összeírás egybevetéséből nemcsak az tűnik ki, hogy a jobbágy és zsellér fogalmak tartalma a megye területén még nem egységes, hanem az is, hogy a megye társadalma már akkor is sokkal tagozottabb, hogysem ebbe a két kategóriába beleszorítható volna. Az összeírások alapján nemcsak a tényleg jelenlevő családfőket de még az adófizetésre kötelezhető családok számát sem lehet megállapítani. A jobbágyok és zsellérek mellett — mellett és nem felettük vagy alattuk — a taxásoknak nevezettek tekintélyes számú csoportja él a megyében. Ebben az időben még ez is gyűjtő kategória, mert egészen különböző jogi és társadalmi helyzetű családokat foglal egybe: taxális nemeseket — megkülönböztetve az országos és így adófizetésre nem kötelezett nemesektől — a földesurak által felszabadított jobbágyokat, iparosokat — nyilván azonban csak a céhtagokat — görög boltosokat és néhány gazdag számadó juhászt, akik urasági falkákat bérelnek. 1728—30 között a kecskeméti járásban 171, a váciban 277, a pilisiben 312 taxás család él.

44 A jobbágy és zsellér, sőt hazátlan zsellér kategóriába próbálták beleszorítani az összeírok 1728-ban, de még 1744-ben is a megye területén élő zsidó családokat. Igaz a tehetősebbjének rétje és lova is volt, hiszen az áruk beszerzése és a vidéki vásárok látogatása kocsi-ló nélkül elképzelhetetlen ebben az időben és a ló etetéséhez széna kellett. Ám ,,hazátlan zsellérként" összeírni azokat az óbudai zsidó családokat, akik 66-an rabbit, 8 tanítót, 2 kántort, 1 rituális mészárost, 2 beteggondozót, 3 sírásót — sőt 2 muzsikust is — tartanak: mi más ez, mint a régen halott és korszerűtlen jogi és gazdasági keretek közé gyömöszölni az új korszak és a bontakozó gazdasági élet sokrétű valóságát!

45 A két összeírás történeti becse — az adatok fenntartásán és számbavételén kívül — azért is nagy, mert fennmaradt a megyei összeírás 1730. évi mind a négy járásra kiterjedő kiegészítése, amelynek adatai alapján a két esztendő vándorlási mozgalmait részletesen tanulmányozhatjuk. A Pest megyében még 1740—50-ig tartó földbőség a törvény szerint, 1734-ig meglevő valójában azonban még 1734 után is szabad vándorlás lehetősége miatt nemcsak a jobbágy—zsellér—szolga kategóriákat, de egy-egy 100