Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)

II. Szöveggyűjtemény

csak a tehetséget és a keresztényi életet vegyék figyelembe. A kormányszékek, kamarai és más tisztségek személyzetének legalább egyharmada a protestánsok közül kerüljön ki, de sohasem több a felénél, nem számítva a törvény szerint a klérusnak jutó helyeket, b.) A görög nem egyesültek is nyerjenek szabad vallásgyakorlatot és polgárjogot. c.) A szabad királyi városokban ne önkényes, hanem törvényes és nyilvános legyen az igazgatás, d.) A törvényhozó hatalom fogalmát szabatosabban állapítsák meg, ugyanis az erről szóló törvények értelmében korlátlan vétójog illeti meg a királyt és a rendeket egyaránt. Mivel Magyarország királya más, különböző érdekű és jogú tartományoknak is ura, előfordulhat, hogy érdekei ütköznek az ország érdekével, ezért megállapítandó, hogy a rendek javaslata, ha a királynak ellene felhozott érvei nem térítik el őket, törvény legyen vagy ne tovább, mint akövetkező diétára halasszák el az ügyben a döntést. A királyi propositiók azonban csak a rendek beleegyezésével váljanak törvénnyé, hiszen a rendeket kizárólag az ország érdekei vezérlik, e.) Hogy a diéta elhalasztása ne adjon módot a szerződések megsértésére, meg kell határozni a diéta összehívásának határidejét a szokott királyi meghívók nélkül is. Különösen a jelen helyzetben ez ne lehessen hosszabb két évnél, de a király halála után hat hónap alatt mindenképp összeüljön királyi meghívók nélkül is. Azok, akiket ez törvény szerint megillet, időközben is hirdethessenek diétát, f.) Az adót úgy, mint eddig, ezután is csak egyik országgyűléstől a másikig szavazzák meg. g.) Minthogy a rendes és határvidéki magyar katonaságot az 1715. évi 8. törvénycikkel a portális katonaság helyébe állították fel és ennek fundusát e célra fordították, világos, hogy a magyar katonaság felállításának a magyar alkotmány védelme a célja.* 386 Ezért mindennemű tisztjeik csak magyarok lehetnek, akik évenként, mustra alkalmával kötelesek esküt tenni az alkotmányra, valamint az ország és a király jogaira, h.) Ha a Szenátus, vagyis az őrködő Magyar Tanács beleegyezésével idegen katonaság jön az országba, belépésekor az országgyűlés által kidolgozandó esküt köteles letenni azon megye küldöttei előtt, amelyet először érint. Eltartásra csak akkor tarthat számot, ha erről bizonyítványa van. Ezt az esküt évenként ismételnie kell, amíg az országban tartózkodik, i.) A katonai főparancsnokság tisztán magyarokból álljon, a nádor elnöklete alatt. Ez is köteles esküt tenni. A bécsi Haditanáccsal mindenben egyeztessen, de ne függjön tőle. k.) A Haditanács magyar tagjai, akik ott a diéta által Magyarország és őfelsége többi tartományai közt megállapítandó arányban, valláskülönbség nélkül alkalmazandók, szintén kötelesek letenni az esküt. 1.) Minthogy tapasztalás szerint a Helytartótanácsról hozott törvények

3a6 „hogy a hitlevél azon záradéka: 'a mint azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyiilésileg megállapodtunk,' az ország karainak és rendéinek sarkalatos jogaira, szabadságaira, mentességeire, kiváltságaira, egyáltalában ne legyen kiterjeszthető”, lásd különösen a törvény 2. §-t: „Minthogy azonban csupán ezzel emez országot elegendőképen megvédelmezni nem lehetne, sőt inkább minden eshetőségre erősebb és úgy benszülöttekből, mint külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani, mely kétségtelen, hogy zsold nélkül fenn nem állhat, ezt pedig adózás nélkül beszerezni nem

lehet: ezért az erre szükséges segélyek és adók dolgában a karokkal országgyűlés Heg (hova tudomás szerint különben is tartozik) kell határozni. ” A sokat idézett és a szakirodalom által is vitatott értelmű törvénycikk jelen utasításban is olvasható rendi jogértelmezése szerint az ún. állandó hadsereg felállításával megszűnt a nemesség telek- vagy portális katonaság-állítási kötelezettsége, erre: PoÓR, 97., 163. 1. Marczali szerint ez önkényes törvénymagyarázat, mivel az 1741. évi 63. törvénycikk is elrendeli a katonák portánkénti kiállítását: Marczali 1907,1. kötet, 181. o.

96