Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
gyakoroljon joghatóságot. Az 1655. évi 7.,290 1681. évi 78.,29i 1723. évi 1 1.292 és az 1741. évi 38.293 törvénycikkek szerint ugyanis csak katonai ügyekben tartoznak katonai törvényszék joghatósága alá. A nemesi származású árvákról a vármegyei magisztrátus hivatalból gondoskodik az 1715. évi 68.294 törvénycikk szerint. (41.) Az invalidus katonákat, márcsak ezen mivoltukból kifolyólag is, ne alkalmazzák megyei szolgálatra, hiszen annak ellátása tetterős férfiakat kíván, a tisztviselőket pedig nem örökre választják, hanem kihágás vagy alkalmatlanság esetén úgyis elbocsátják. (42.) Ne kelljen a megyén tárgyalt polgári és büntetőperek lajstromát minden évben felküldeni a Helytartótanácsnak, hiszen polgári ügyekben épp eléggé biztosítva van a fellebbvitel lehetősége, büntetőügyekben viszont a végrehajtás után a jóvátételre lehetőség nincs, csak a tisztviselőket vonják el ezzel a fontosabb feladataiktól. Ugyanígy ne kelljen minden hónapban megküldeni az árszabásokat sem, hisz a katonaságra nézve abból semmilyen kár nem származhat. (43.) Ügyeljenek arra, hogy a Helytartótanács leirata alapján felállítani kívánt dologházak költsége nehogy valamilyen módon az adófizető népet terhelje, egyébként pedig mivel az egyes törvényhatóságok el vannak látva a szükséges fenyítő eszközökkel, így azok létrehozását egyetértésükkel se támogassák, még kevésbé bármiféle felajánlással. (44.) Nemcsak Pest-Pilis-Solt, hanem az egész ország közös érdeke a Duna medrének megtisztítása a benne lévő fatörzsektől, uszadékfáktól, így a Helytartótanács leirata ellenére ne csak a megyét terhelje. (45.) A vármegye sérelmezi az országlakók vámmentességének és egyéb szabadságjogainak figyelmen kívül hagyását. Az 1630. évi 17.,295 az 1659. évi 62.296 és az 1741. évi 28.297 törvénycikkre hivatkozva kérik a külföldről behozott, főként manufaktúra- ipari termékek vámtételeinek könnyítését, mivel a vámok nagymértékű emelése a kereskedelmet teljesen megbénította. Követeik szorgalmazzák, hogy az országgyűlés maga dolgozzon ki állandó értékű vámtételeket és törölje el az 290 „A végvidékeken katonáskodó nemesek katonai dolgokban, katonai törvény alatt, katonadolgokon kívül pedig a vármegyék bíráskodása alatt álljanak. Továbbá a generálisok és kapitányok részére az ország törvényeivel megegyező utasítások adandók, és ezek tartózkodjanak a nemesi örökségek tárgyában való bíráskodástól ” 291 „Az 1659-ik évi 93-ik, 94-ik és 95-ik törvénycikkelyeket megújítják és megmagyarázzák s a katonákat és egyéb lakosokat a város sérelmével járó borméréstől és kézi mesterségektől eltiltják” 292 „Még néhány, előbb hüt lens égi esetet halálbüntetéssel sújtani rendelnek (14. § Az országban s kapcsolt részeiben birtokos bármely állású s hivatalu katonákat pedig büntető és katonai ügyekben, a katonai törvényszéken, nem katonaiakban pedig, az 1655. évi 7-ik törvénycikk értelmében is, az esetek különféleség- éhez képest szokott törvényes eljárás szerint Ítéljék el s büntessék; a megölt ember gyermekeinek s özvegyének azonban mint méltatlanul sújtottaknak a büntevő illetményéből fejdijat fizessenek. ” 293 „A polgári telkeket birtokló katonai személyekről” 294 „Az árvákról s azok gyámjairól és gondnokairól való intézkedés módja ” 295 „Az ország nemeseinek azon harminczadok és vámok fizetése alól való mentességéről, a melyeket a szomszédos tartományokban a vámszedők venni kezdettek” 296 „A Tábor nevű dunai átjárón elkövetett kihágásokat szüntessék meg s az 1630-ik évi 17-ik törvénycikkelyt a külső harminczadokon s vámoknál tartsák meg” 297 „Hogy vámdijak az országban csupán csak az igavonó állatoktól és szekerektől szedessenek, továbbá arról, hogy a szomszédos tartományok beviteli és úti vámjai a kereskedők által bevitetni szokott árukra nézve mérsékeltessenek ” 71
