Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)

II. Szöveggyűjtemény

4.167 törvénycikkek értelmében a magyarokkal tanácskozzon, valamint az 1662. évi

4.168 és az előbb említett 1681. évi 4. törvénycikk szerint legyen állandó magyar követ a török portán is, a követségekre nézve pedig általában az 1723. évi 104.169 törvénycikket tartsák be. (16.) A katonai és kamarai kerületeket tagolják be a megyékbe, arányos teherviselés mellett, az 1715. évi 92.,170 valamint az 1723. évi 7.171 és 20.172 törvénycikkeknek megfelelően. (17.) A horvát bánságot és szalvóniát osszák megyékre és válasszák meg tisztviselőiket, hogy így visszacsatolva arányosan viseljék az ország terheit, ugyanígy az 1550. évi 63.173 törvénycikk szerint a temesi bánságot is, mely [a Hármaskönyvben] az I. rész 94. címe értelmében régtől fogva az országhoz tartozik. Még az országgyűlés tartama alatt jelöljék ki azok főispánjait is. (18.) Csa- nád és Csongrád, valamint Arad és Zaránd megyét egyesítsék. (19.) A többi tartomány mintájára hozzanak létre országos pénztárt, hogy a katonai kihágások révén okozott károkat abból azonnal meg lehessen téríteni. (20.) Köztudott, milyen mennyiségű oklevél található a kamarai levéltárban, amelyek hiányában a családok saját javaikat igazolni nem tudják, így az 1723. évi 45.'74 törvénycikk szerint azok számbavétele és átadása az arra kijelölt káptalannak még az országgyűlés tartama alatt történjen meg. (21.) Szintén köztudott, hogy a hiteleshelyeken őrzött oklevelek nagy része elveszett, megrongálódott vagy mindenféle rend nélkül hánykolódik, a hiteleshelyi jegyzők pedig akár oda is adják az okleveleket annak, aki azokról másolatot szeretne kapni. Ezért rendeljék el, hogy a jegyző csak két kanonok jelenlétében vehessen ki bármilyen oklevelet a hiteleshelyi irattárból, és a másolat kiadása után rögtön helyezze is azt vissza. Jegyzőnek pedig csak feltétlenül megbízható embert válasszanak. (22.) Elterjedt az az eljárás, hogy nemcsak az újszerzeményi, de általában valameny- nyi, a kincstárt érintő ügyet felküldenek a kerületi táblákról az ítélőmesterek a királyi jogügyigazgatónak, ahol visszatartják azokat. Ezt a jogtalanságot szintén szüntesék meg. (23.) Bár az 1723. évi 115.175 törvénycikk elrendeli az ország közgazdaságának kidolgozását, azt pénz nélkül megalapozni nem lehet. Ezért mivel a Jászkun területek megváltásának összegét felerészben az uralkodó vállalta magára az 1715. évi 34.176 törvénycikk értelmében, a fennmaradó részt az ország pénztárába fizessék be, mint az előzőek szerint a sójövedelemből megmaradó összeget is, ezen kívül pedig a marhakereskedelemre vessenek ki valamely adót ugyanazon alap gyarapítására. (24.) Az említett jászokat és kunokat tagolják be a megyébe és kerüljenek annak joghatósága alá, bíráskodás tekintetében is, hiszen most mondhatni, hogy se törvényük, se kirá167 „ Magyar követnek a császári követhez, ezéhez hasonló tekintélylyel leendő csatolásáról, s a törökkel való békekötésről és minden magyar ügynek a magyar tanácscsal való tárgyalásáról"

168 „ Magyar biztosról és a magyar ügyeknek magyarokkal való tárgyalásáról"

169 „Hogy a Magyarországot illető dolgokban s ügyekben a követségeknél az országlakókat alkalmazzák"

170 „ Pozsega s a többi alábbirt megyék visszakebelezését az eziránt kiküldendő bizottsághoz utasítják ”

171 „Az országgyűlések tartásáról"

172 „A magyar szent koronához való tartozandóságoknak visszahelyezéséről és visszakebelezéséről”

173 Téves hivatkozás.

174 „ Országos levéltár felállításáról, s mások leveleinek a királyi kamarákból, s a szent Mártonról nevezett szent-pannonhalmi convent bői és Erdélyből visszavételéről"

175 „Az ország közgazdaságáról"

176 „A kunokról, jászokról és filiszteusokról"

47