Pest-Pilis-Solt vármegye országgyűlési követutasításai a 18. században - Pest Megyei Levéltári Füzetek 38. (Budapest, 2015)
II. Szöveggyűjtemény
lyuk, így a pereskedők semmilyen fórum előtt nem tudják velük szemben jogaikat keresni. (25.) A honosítási illeték összegét emeljék 3000 aranyra és arról országgyűlési határozat nélkül ne állítsanak ki igazolást, illetve akik az összeget nem fizetik meg, az azzal járó előjogokkal ne élhessenek. (26.) Az 1715. évi 7.177 törvénycikk előírja, hogy felségsértési perekben magyarok folytassák le a vizsgálatot, a Péró-féle felkelést vizsgáló és a budai egészségügyi bizottságba viszont osztrákokat delegáltak. (27.) A jezsuita rend magyarországi kollégiumát válasszák le és annak külön igazgatósága legyen. (28.) Az ifjak taníttatását szolgáló alapítványokat az eredeti céloknak megfelelően kezeljék, és amennyiben szünetelnének, újítsák meg azokat. (29.) Mivel a katonaság elhelyezésének kidolgozása mindenkor a hadbiztosság feladata, így több megyére aránytalanul nagyobb terherrel nehezedik a beszállásolás költsége, ezért mindenképp szükséges, hogy ezt a feladatot a Helytartótanács vegye át. (30.) A Helytartótanács illőbben bánjon a vármegyékkel, saját leiratait pedig különböztesse meg a királyi rendeletektől, hiszen csak az uralkodónak van joga parancsolni, a Helytartótanácsnak csak annak közlése a feladata, hatáskörén kívül eső ügyekbe pedig - így az adóösszeg emelésébe az országgyűlésen kívül - ne ártsa magát. (31.) A királyi kúrián zajló pereket különböző királyi parancsokkal és információkérésekkel ne hátráltassák. (32.) Bár a hatályos törvények szerint mindenféle árucikk árszabása a vármegye hatáskörébe tartozik, s az a szabad királyi városokra is érvényes, de ahhoz Buda és Pest polgárai sem tartják magukat. Az így okozott drágaság miatt újból kérni kell, hogy a céheket teljes egészében szüntessék meg, hiszen a mesterek száma nőne, az árak pedig csökkennének ezáltal. Amennyiben ezt nem tudnák elérni, úgy [lásd következő pontot] (33.) Újítsák meg az árszabásokról szóló törvényt, a szabad királyi városokat külön megjegyezve, a megyei tisztviselőknek pedig legyen joga a meghatározott feletti áron kínált árukészletet teljes egészében lefoglalni, amennyiben pedig a büntetést elhanyagolnák, az alispán a megyei tisztviselőkre vessen ki bírságot. (34.) A városokban, legfőképp pedig Buda és Pest elöljáróságában olyan mérvű lenézés tapasztalható a magyarokkal szemben, hogy azokat nemhogy a tanácsba, de még a polgárok és mesterek közé sem veszik fel, ezért el kell rendelni, hogy a városi magisztrátus legalább felerészben magyar, a nyelvet és a honi törvényeket ismerő férfiakból álljon, a bíróválasztásnál pedig legalább a jelöltek között legyen magyar is, a tanácsba pedig ne vegyenek fel írni-olvasni nem tudó és céhtársaiknak kedvező mesterembereket. Azért pedig, hogy a nevezett városok igazságszolgáltatása és gazdálkodása - hiszen mindkét téren súlyos hiányosságok tapasztalhatók - megfelelő mederben folyjon, nevezzenek ki mindkettőbe királyi bírót, teljes hatalommal, aki ellenőrizze a számadásokat is, és aki egyedül a királyi udvartól, vagy ha úgy tetszik, a királyi tanácstól függjön. (35.) Még a magyar nemesek házvásárlását is akadályozzák Buda és Pest városokban - pedig a megyei hivatali ügyek intézése érdekében is arra sokaknak szüksége van -, ráadásul a katonai beszállásolások során is mértéken felül terhelik meg otthonaikat a mesteremberekéhez képest. Engedtessék meg számukra tehát, hogy legalább pénzben váltsák meg ezt a költséget. (36.) Bár a vonatkozó törvények előírják, hogy a szabad királyi városoknak kell a muníciót az erődítményekbe 177 „A felségsértés eseteiről’’ 48
