Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 36. (Budapest, 2004)

Regeszták

cikkelyekre hivatkozva sürgették, hogy a nevezett bizottság hajtsa végre azokat. A bizottság utasításait már végrehajtották, és különösen a dunáninneni és dunántúli részeken és kerületekben (districíus) mindegyik fél megnyugodott benne, de egyesek a nevezett törvénycikkelyekkel ellentétes módon azok utasításait nem hajtották végre, mások pedig félremagyarázzák azokat, és saját érdekeiknek megfelelően hajtják végre. Ezért a jó béke és az ország nyugalma érdekében kérik, hogy ahol nyilvános vallásgyakorlatukat akadályozzák, arra kérik őfelségét, gondoskodjék a törvényi határozat végrehajtásáról, hogy azokon a helyeken, ahol a szabad vallásgyakorlat a törvénycikkelyek szerint megengedett, az tényleg biztosítva legyen, úgy azonban, hogy a kötelező határokat ne hágják át, és a törvénycikkelyek szerint kihagyott helyekre ne terjesszék ki. A megengedett helyeken viszont a nép biztosan látogathassa a templomokat és papjaik nyilvános istentiszteleteket tarthassanak. Az ilyen törvényes helyeken ne kelljen a közös pénztárból a katolikus plébánosokat eltartani. Ugyanott a szegényházakat, temetéseket, harangokat, amelyek közös használatra valók, a plébános és az egyházfi tudtával használni lehessen. Ne kötelezzék a katolikus hit elfogadására, mindazonáltal a katolikus ünnepeket, amelyek nyilvánosak, kötelesek megtartani, az iparosok privilégiumaikat élvezhessék, és az ilyen állapotúakat nem kell megterhelni akaratuk ellenére. Egyébként az ágostai és helvét vallású papok az összes lelkészi cselekedettől, mint keresztelés, házasságkötés, temetés stb., ahol ez törvényesen nincs nekik megengedve, teljesen tartózkodjanak, és azokat ne végezzék. Az ilyen helyeken lakó népnek szabad legyen templomaikban'lelkészeket alkalmazni, s azoknak ott keresztelni, házasságot kötni, temetni és istentiszteleteket tartani, miután a stólapénzt a katolikus lelkésznek kifizették. E tizedet egész Magyarország területén a szent királyok rendeléséből ki kell fizetni Istennek és a katolikus papoknak. Azok után, amelyek vallási elődeik, saját nemesi földjeik és szőlőik, és nem kellett utánuk tizedet fizetniük, csak saját akaratukból fizessenek lelkészeik eltartására. Az általános pontok szerint, amelyeket az ágostai és helvét hitvallásúak különböző módon látszanak értelmezni, joguk van a várakban, kastélyokban és nemesi kúriákban kápolnákat és imaházakat emelni és azokban prédikátorokat tartani. Ezenkívül a törvény záradéka szerint (a földesúri jogok tiszteletben tartásával) az alávetettség csak a jobbágyokra és szolgákra vonatkozik, és nem kell belőle lelkiismereti kérdést csinálni (non vero ad consciencias trahi debere), hanem ezt úgy kell érteni őfelsége kijelentése szerint, hogy először szabad kápolnákat és imaházakat emelniük és azokban imádkozniuk és temetkezniük, azokban mint törvényes helyeken bárkinek szabad a maga házában imádkoznia, bibliamagyarázatot tartania, de nem szabad szomszédjaikat vagy saját jobbágyaikat, még kevésbé prédikátorokat saját imaházukba