Borosy András - Kiss Anita: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok IV. 1731-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 36. (Budapest, 2004)

Regeszták

beengedni. Nem kevésbé figyelembe kell venni a második mondott klauzulát (a földesúri jog sérelme nélkül), amit nem akadályoz a panaszkodók véleménye. A törvénycikkelyeken foglaltakhoz kell ragaszkodni, következésképpen a panaszosoknak ehhez kell alkalmazkodniuk, mivel minden királyi záradékot ebben az értelemben kell felfogni, ami növeli azok hatását, s a panaszosok véleményét mellőzni kell. Mivel a földesúri jog a jobbágyokra testi és egyéb ideiglenes alávetettséget kényszerít, a vallási állapot akármilyen megváltoztatása ezen nem változtat, különösen, mivel a klauzula értelmében az ágostai és helvét vallás követői valamikor többségükben a földesúri hatalom nagyobb erejénél fogva ilyen helyzetben voltak, ezért ami valamikor tetszett nekik s igazságosnak és méltányosnak tartották, azt most ne mondják nem tetszőnek, és semmiképpen se hányják a katolikusok szemére. Mindezek kötelező végrehajtására, kiigazítására és elintézésére mielőbb biztosokat (commissarius) fognak kiküldeni, akik előtt a törvényes és más panaszokat a panaszosok előterjeszthetik a tetthelyen és a másik fél jelenlétében, és igazságos döntést fognak hozni, melynek értelmében a föntebb mondottaknak érvényt fognak szerezni, s így a császári és királyi felség kegyelmében továbbra is részesülni fognak, (latin) 1731. No. 10.

c 416. [Althann Mihály Frigyes levelének második melléklete.] Az uralkodó 1701-ben kiadott [nyomtatott] rendelete az ágostai és helvét vallásúak panaszainak előterjesztése nyomán. 1. Az ágostai és helvét vallás gyakorlása csak Magyarország olyan részein van megengedve, melyek 1681-ben őfelsége tényleges hatalmában voltak, ezért a jelenlegi háborúban visszaszerzett részeken a római katolikus valláson kívül mást nem szabad gyakorolni. Ezért őfelsége magának tartja fenn a patronátus jogát az összes visszaszerzett területen abban az esetben, ha azok lakói akatolikus hitre akarnak térni. 2. Mivel az ágostai és helvét vallás gyakorlása több törvényes módon megnevezett helyen csak azért van megengedve, mert azok végvárak voltak, nyilvánvaló, hogy ahol e helységek már nem végvárak, ott a nyilvános akatolikus vallásgyakorlást nem kell megengedni. 3. Mikor bizonyos törvényesen megnevezett helységekben engedélyezett az ágostai és helvét vallás gyakorlása, nem szabad azt gondolni, hogy megengedett az, hogy valaki a katolikus vallást elhagyja és áttérjen egy akatolikus vallásra, főként olyan személy, aki valamikor az ágostai vagy helvét vallásról visszatért a katolikus hitre. Az olyanok ellen, akik a katolikus