Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

6. A jegyző helyén továbbra is megmaradjon, de súlyos büntetés alatt ne merjen misézni vagy prédikálni. 7. Mindezek betartására magukat kötelezik, (magyar) 1725. No. 18. 333. A magyar kamara 1725. szeptember 10-én kiadja Berger Vilmos és Schmidt János Konrád, a haditanács ágensének aláírásával a külföldre kihajtandó marhákra kötendő bérleti szerződés pontjait. 1. Magyarországról és a kapcsolt részekből a bérlő az elkövetkezendő tíz évben a vágó és vonó marhákat szabadon kihajthatja, de úgy, hogy az azokkal való magyarországi kereskedés sérelmet ne szenvedjen. Ha vele szemben valami panasz merülne fel, a magyar kamarának tartozik számot adni, s az udvari kamarához fellebbezhet. Egy pár tíz mázsás ökör ára Pozsony 20 mérföldes körzetében 52, azon kívül 50, a 10 mázsán aluliaké mázsánként 5 forint legyen, a nyolc mázsán aluliaké a mondott körzeten belül 35, azon kívül 32 forint, amit mindig készpénzben fizessen meg. Az ország távolabbi részein az árakat maga szabhatja. 2. A bérlő a harmincadon kívül, ami ökrönként fél tallér, vagyis 45 dénár, az udvari kamara rendelésére évente kántoronként 15000 forintot fizessen be, a három utolsó évre pedig 60000 ökör kihajtásáért előre fizessen be egy kántorra valót. Ha pedig a maga hasznára annál többet vesz, azzal az év végén számoljon el. 3. Mindezek intézésére állítsanak fel egy császári hivatalt a bérlő költségén, amihez egy császári igazgatóság tartozzon, és császári hivatali pecsétet használhassanak. 4. Az említett hivatal központját Magyaróvárott fogják felállítani, ahová főképpen az ott lévő mészárosok számára, az ottani becsű szerinti kivágásra hajtsák a marhákat. Amennyiben a mészárosok nem ebben a hivatalban, hanem az országban máshol maguk akarnák megvenni az állatokat, azt megtehetik, de csak itt adhatják el, ami az örökös tartományok mészárosaira is érvényes. 5. Az örökös tartományokba és főképpen Bécsbe kihajtandó marhák súlya 8 és 12 mázsa között legyen, amiben ha az eladó és a hivatal nem egyezne meg, az a fél, aki többnek vagy kevesebbnek gondolja, a maga költségén vágassa le és méresse meg. 6. A 8 mázsán aluli marhákat is szabadon hajthassák ki, azokat a hivatal vagy maga vegye meg, vagy kivitelére ingyen adjon engedélyt a harmincad és egyéb költségek megfizetése mellett. Ha pedig engedély nélkül akarnának bármilyen súlyú marhát kihajtani, a jószágot kobozzák el.