Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

regálét vagy más címen szedett összeget nem kell fizetni, hanem csak a behozott áru után egy elviselhető mértékű vámot: minden száz után egy és fél százalékot a konzulátusnak (a révparti kereskedést ellenőrző biztosnak). Ezt is csak azon áruk után — a konzulátus elnökének megállapítása szerint egyik vagy másik nemzet által megállapított váltó ellenében —, amelyik nemzeté a megterhelt hajó. A többi áru minden tehertől mentes, és elszállíthatják. 2. Minden hajót, amelyik egyik vagy másik nevezett kikötőben megfordul vagy a mi zászlónk alatt hajózik, fel kell újítani. Ezek császári, királyi és főhercegi védelmünk alatt állnak. A kiadott pátens értelmében a nevezett hajókkal szemben senki se merjen erőszakot alkalmazni, kalózok módjára fellépni, azokat átkutatni vagy elfogni. Az ilyen hajókról elrabolt árukat vissza kell adni vagy értéküket ki kell fizetni vagy értük más megfelelő jóvátételt kell adni. 3. A két szabad kikötőben minden kereskedő a neki legalkalmasabb módon kereskedhet. Megengedik nekik — akár hazaiak, akár idegenek —, hogy kirakott áruikat a Fiumében vagy a Triesztben felállítandó kamarahivatalunkban háromnegyed évig megfelelő pénzdíj (census) ellenében lerakják. 4. Ha az áruk tömege a nevezett helyen már nem fér el, azokat bármelyik ház kamrájában el lehet helyezni és két lakattal lelakatolni, melyeknek egyik kulcsa a konzul rezidenséhez kerül, a másik pedig a tulajdonoshoz. Háromnegyed évig ezen áruk után nem szabad bért követelni. 5. Befejezésül elhatároztuk, hogy az olyan árut — amelynek a tulajdonosa a kereskedő, egyik vagy másik nemzet — a konzul, a váltóbíróság, de senki más nem adóztathatja meg. A kereskedőknek jogukban áll az árukat a tartományokban olcsón megvásárolni és külföldieknek drágábban eladni és az árukat a tartományokban tetszésük szerint árulni. De nehogy a közben visszaszállítandó árukkal megrakott hajó után újra kelljen fizetni, vagy ha a hajós másfelé hajózik és emiatt a kereskedő áruja elvesszen, elrendeli, hogy 5. A többször nevezett két szabad kikötőben az érkező és fizető hajók számára elegendő pénzváltót vagy ilyen társaságokat kell sürgősen létesíteni, amelyek mindenkinek a behozott és letétbe helyezett áruk arányában a tőke bizonyos részét meghatározott időre a tulajdonosnak kölcsönként folyósítják, előlegként kifizetik.