Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok III. 1717-1730 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 35. (Budapest, 2003)

Regeszták

6. Ismételten felajánlja az uralkodó ezenkívül az összes kereskedőnek, hogy a szabad kikötőket látogassák, bejöjjenek országokba és a tartományokba, lakjanak s áruljanak ezekben. Kereskedelmi ügyekben senki mástól nem fognak függeni, mint egy az erre a célra kijelölt bírótól, váltóbíróságtól, kivéve azokat az árukat, amelyek vámkötelesek, s amelyek esetében vámcsalás fordulhat elő. Az ilyen esetekben a vámos a lajstromírójával együtt segítségül hívja a rendszeresített császári ügyvédet, megvizsgálja az árukat és igazságosan ítélkezik. A kereskedők váltóbírósága az ilyen ügyeket könnyen, gyorsan és haladék nélkül tárgyalja meg és döntse el. 7. A nevezett kereskedők házait és boltjait, amelyeket Trieszt és Fiume városok területén belül, vagy azon kívül építettek, nem kevésbé személyüket és javaikat, a legkevésbé sem akarja a császár zaklatni. 8. Ha (amitől Isten őrizzen) háború törne ki, és közülük egyik vagy másik a nevezett szabad kikötőkből el akar távozni, megteheti, hogy ő vagy megbízottja, szolgája minden vagyonát és áruját egy éven belül eladja vagy magával viszi. Az ilyenek hajóit vagy javait nem szabad lefoglalni és velük szemben nem szabad megtorlással élni, hanem inkább, akik ilyet akarnak tenni, azokat kell bírói úton felelősségre vonni és méltó módon megbüntetni. 9. Ha egy ilyen kereskedő az Adriai-tengeren hajótörést szenved, sem a császári kincstár, sem bárki más nem veheti a birtokába megtalált javait, hanem köteles azokat visszaadni a tulajdonosnak vagy leszármazottainak. 10. A nevezett két szabad kikötő bármelyikében lakó kereskedők mentesek a katonai beszállásolás alól és egyéb személyes terhektől. Mivel ezek a parancs értelmében Trieszt vagy Fiume városokban laknak, a konzulátus bíróságának illetékessége alá tartoznak. 11. A szabad kikötőinkbe jövő hajókat minden ellenőrzés alól mentesítjük, úgy azonban, hogy a kereskedők hiteles úti iratokat birtokoljanak, melyekben szerepeljen a hajómester és a hajótulajdonos neve, állomáshelye és a hajó szabadalma (privilégium), valamint a szállított dolgok hitelt érdemlő felsorolása azon helység hivatalnoka részéről, ahonnét a hajó elindult, s ezzel a felsorolás megerősítést nyer. Ha a hajón tiltott áruk vannak — amiket külön parancsban fogunk felsorolni —, csak ezeket kell ellenőrizni, a többit nem. A tiltottakat pedig el kell kobozni. 12. Azon kereskedők társaságaival, amelyek a kereskedés elősegítése céljából Trieszt vagy Fiume városokon belül vagy azokon kívül középületeket, vagy a maguk számára lakóházakat építenek és e célból telkeket vásárolnak vagy más törvényes módon megszereznek, ehhez nem kell libellió-t (jegyző?) alkalmazniuk, mint ahogyan ez más országokban, tartományokban és városokban szokásos. Ezt úgy kell megoldani, ahogyan a dolog megkívánja és ahogyan megoldható, és más privilégiumokat is biztosítani kell nekik.