Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)
Regeszták
figyelmetesen vigyázzanak, hogy alattvalóik az iszonyú káromkodó szitkozódókat, s amaz vétkeseket távoztassák. Abban pedig ilyen rend tartassák, hogy valaki a parasztság közül ördögadtával, teremtettével, ebadtával és ehhez hasonló utálatos és Istent haragra indító szitkokkal élni; a hadnagy, tizedes avagy falusi bíró szorgalmatosan annak végire menjen. Első szitokért hat forintra büntessék az olyan káromkodót, mely hat forintoknak a fele légyen a hadnagyoké, alattvalóival a [másik] felet pedig viceispán úr kezéhez szolgáltassák. Ha arról sem tanul a káromkodó, s másszor is abban tapasztaltatik, pálcázzák meg, és ötszázat üssenek rajta minden irgalmasságon kívül. Ha harmadszor is, akkor aztán megfogják és viceispán uram kezéhez vigyék, viceispán úr pedig egyetértvén a földesurával, ugyanaz földesúr székén halállal büntetődjék. És mivel az úri rendek és nemesek között is lészen annak büntetése, hogy a hódolt nemesség tudhassa magát ahhoz alkalmaztatni, végeztessék, s tudtukra legyen, hogy ha úr vagy nemesség közül valaki úgy káromkodik, szabad legyen viceispán úrnak a vármegye kibocsátó levele nélkül is, minden törvényes orvosságot félre téve, jószágából huszonöt forintig eleget tenni. Másodszor ötven forintig. Harmadszor idéztessék a nemes vármegyére, s meghaljon érette. Aki pedig káromkodást hallva valakitől, meg nem jelenti viceispán úrnak, országunk törvénye szerint minden engedelem nélkül büntetődjék az is tizenhat forintra. Az olyan törvény szerint elmaradott káromkodóknak pedig szabad legyen a jószág uraságán kívül apellálni vármegyénkre, mely „maratságnak" a fele vármegyénké, a fele pedig foglaló bíráké. Akiknek pedig semmit érő javuk nem volna, elsőbben ötszáz pálcával, másszor esztendeig való rabsággal, harmadszor ide hozzák a nemes vármegyére és meghaljon érette. 2. Mivel a hadnagyságok ezért rendeltettek, hogy Istennek, ő szent felségének becsületét s azután a nemes vármegyét magokat is a kóborlótól, amint lehet, megoltalmazzák, azért tartozzanak fő- és viceispán uraknak s a vármegyének engedelmességgel lenni. Először szép szóval és csendesen kérjék, hogy más módon bánjanak a néppel, s a faluból menjen ki, kik ha rosszaságokban elmennének, a hadnagyságok egyetértődve mindjárt támadjanak fel, minden igyekezettel azon legyenek, hogy megfogják és meg ne öljék, ha pedig ellenségesképpen tennék magokat s harcolnak velük és semmiképpen meg nem foghatnak, annak utána úgy cselekedjenek, amint árthatok afféle emberek. Itt azt jól eszükben fogják, hogy az ártatlanok a bűnösökért és gonosztevőkért ne szenvedjenek. Továbbá senki a garázda(ság)ra és veszekedésre a parasztok közül a vitézlő rendeknek okot ne adjon, s akármi kicsiny dologért vagy tyúknak megölésiért az ilyen ember ne támadjon, mert elegendő és nagy okok nem lesznek a feltámadásra, rosszul járnak ők is. A derék okok pedig ilyenek: 1. Ha a faluban beszáll, mindjárt kamarát, ajtót tör.
