Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

gyár Királyságra bizonyos adót (contributio) kellett kivetni, ennek nagyságát az időkhöz és szükségletekhez kellett alkalmazni. Ezen adók összegét a közjó előmozdítására fogják fordítani s ezekkel az ország fennmaradását akarják elősegíteni. Egyenlő mértékben, arányosan akarja ezt az adót felosztani, a fizetendő összeget meghatározni és senkit sem akar más rovására megkárosítani. Együttérzéssel vette tudomásul, hogy számos megyében, helységben, sőt városban nem a megfelelő arányban vetették ki az adót s ez a lakosok végső elnyomásához vezetett, s az adók kivetése zűrzavarhoz, a szegények sérelmére történt. Mindezek a vármegye tudtával és beleegyezésével történtek, sőt gyakran a vármegye határozta meg az adókat közgyűlésén, s a vármegyék irányították vagy inkább zavarták össze az adók kivetését; annyira, hogy számos vármegyében a katonaság eltartására vagy az átutazók számára és más rendkívüli kiadásokra a vármegyék a contritubióból vontak le összegeket. Ezért az adófizetők és az átutazó katonák terhét viselők terheinek megkönnyítésére tesz bizonyos intézkedéseket. Elrendeli, hogy minden helység magisztrátusa adjon ki beosztottjainak olyan utasításokat, melyeket a földesurak is kötelesek tudomásul venni, és bármilyen munkát, szállítást, melyeket saját céljaikra rendeltek el és hosszabb ideig tartanak, elhalasztani és ebben ellenkezni ne merészeljenek. Továbbá a nevezett magisztrátusok, a beosztott tisztviselők, adószedők a vármegye hozzájárulása nélkül a szokottnál hosszabb ideig veszik igénybe a lakosok szolgálatait, vagy magáncélokra veszik ezeket igénybe, s majdnem örökössé teszik azokat. Titkos levelezésekkel nemcsak magukat, hanem birtokaikat is mentesítik a contributio, a beszállásolások alól, s az egész terhet másra hárítják oly módon, hogy kiknek gazdagsága a szegény nép izzadságából származik, haszontalan magánügyei céljára vagy más ügyekben veszik ezeket igénybe, felesleges és hosszadalmas küldöttségekre, melyekért a küldöttek magas napidíjat kapnak. Ámbár a nevezett kihágások nem mindenütt, nem az összes vármegyében és szabad városban fordultak elő, és számos helyen a király intézkedéseit szigorúan betartják, a magisztrátusok szabályosan működnek s amennyire lehet, az egyenlőséghez ragaszkodnak, a törvényességet nem sértik meg, ennek ellenére ki kell nyomozni az ügyeket, hogy minden gyanút és panaszt, ami az uralkodó füléhez eljut, tisztázni lehessen és mindezeknek végére járjanak. Ezért a vármegyék tisztviselői a királyi parancsoknak tegyenek eleget, a bűnös törekvéseket elnyomás céljából és a királyi komisszáriusoknak, kiket az összes vármegyékbe és szabad városokba kiküldenek, hogy kivizsgálják az adók kivetésével, behajtásával s az adóhátralékokkal kapcsolatos ügyeket, készítsenek megfelelő számadásokat oly módon, hogy félretéve minden személyes kedvezést, a köteles hűséget, melyre a koronás király iránt kötelezve vannak, szem előtt tartsák, a királyi instrukciók szerint feltett