Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

kérdésekre adjanak választ, különösen sérelmet szenvedettek panaszaival kapcsolatos ügyeket tisztázzák és a sértettek panaszait orvosolják, hogy a komisszáriusok mindezekről beszámolhassanak. Mindezek miatt az összes vármegye és város magisztrátusának megparancsolja, hogy mindezek vétele után a királyi parancsokat hirdessék ki a közgyűlésen, hogy ezeket mindenki megismerje, s a panaszosok és sérelmet szenvedők, ha a királyi komisszáriusok valamilyen okból késlekednek, ahol szükséges, azok gyorsabb kiküldése által ügyüket rövidebb idő alatt orvosolhassák. Mindezt a szolgabírák jogi úton, a maguk módján hirdessék ki, és azután, hogy a nevezett komisszáriusok a vármegyéhez megérkeznek, tegyék lehetővé, hogy a panaszokat megismerhessék, ne csak elismerjék őket királyi komisszáriusoknak és nekik minden tiszteletet megadjanak, hanem ahol szükséges, a számadásokat elkészítsék, s a királyi instrukciók alapján oly módonjárjanak el, hogy a nevezett komisszáriusok napidíja is elintézést nyerjen. Felszólítja a nevezetteket, hogy ilyen módon járjanak el, s az ellenszegülőket minden megfelelő módon kényszerítsék a királyi parancs megtartására akár gazdag, akár szegény ember gyermeke. Elrendeli, hogy szigorúan meg kell büntetni minden belső viszályt és a magisztrátussal való szembeszegülést. Ha az eddig mondottakkal kapcsolatban sérelmek merülnek fel, akkor a magisztrátus tekintélyével azokra orvoslatot a királytól és a komisszáriusoktól kérjenek. Teljesítsék az uralkodó akaratát, mely a közjó megvalósítására irányul. Másként ne cselekedjenek. Kiadta Mátyásovszky László nyitrai püspök és Hunyady László, (latin) 1702. No. 13. 170. I. Lipót császár és király Bécsben, 1702. október l-jén kiadott (nyomtatott) pátense a dohányra kivetett vámról és a dohánymonopóliumról. Más uralkodók példájára és kincstárának gazdagítására elhatározta, hogy a hazai és más országokból származó minden dohány, akár dohányzásra, akár tüsszentés előidézésére használják — mivel nem az emberek feltétlen szükségleteinek kielégítését szolgálja, hanem tetszése szerint használja, aki akarja, de alattomban annyira elterjedt, hogy szinte általános szokássá vált —, ezért a dohányra elővásárlási jogot hirdet ki és vámmal terheli, s e célból vagy a császári Udvari Kamarát bízza meg a dohánykereskedelem lebonyolításával, vagy ami nagyobb bevételt biztosítana a királyi kincstárnak, egyvalakinek vagy többeknek bérbe (appaltum) adná ki. Hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, milyen javaslatot terjesztettek elő és az egyes személyek milyen feltételekhez és követelésekhez alkalmazkodjanak, ezeket az uralkodó pontokba szedte.