Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

az én jó uram és patrónusom, kinek jóvoltából ezen püspöki város szolgálatában voltam, és bízott bennem, kijelentette, még hivatalának (megszűnése?) előtt a következőket adta elő. Mint provizorra és fiskálisra, rá volt bízva a püspöki birtokok igazgatása, s ő azt tanácsolta őexcellenciájának, hogy tegyen igazságot ezen javak dolgában, mert ezek az ő birtokainak szomszédságában vannak. Ezt meg is tette és nemcsak hogy elnyerte az apátság címet három évvel ezelőtt jog szerint és a szokott módon azzal a végső záradékkal (clausula), hogy az idegen jogok sérelme nélkül ezt az uradalmat a mai napig háborítatlanul birtokolja részben ö maga, részben a káptalan (ámbár a múlt évben felosztották az uradalmat, mint a nevezett Terlichskron prefektus jelentéséből kiderül). Szászvár vára vagy kastélya, melyet bizonyos részben a nevezett egyház birtokolt és más, általa bírt és ez időben megszerzett és elfoglalt új adományok: Császta, Máza, Váralja (Várallya), Mányok, Egregy (Egredgy), Kárász. Ezenkívül több helység tartozott hozzá. Ezek a possessiók nem voltak az uradalom officiálisainak keménysége alá rendelve, hanem jó magyar katolikus embereknek voltak bérbe adva. Kapus Tamás nevezetű ember felosztott egy bizonyos falut, melyben van egy jó vízimalom. Gondatlanságból zavar támadt, s egy bizonyos időpontban a possessiók elszakadtak és Baranya megyéhez csatlakoztak. Ennek egyszerű megismétlését vagy kimondását végezte el Gyurikovics Péter, Tolna vármegye alispánja, kinek Baranya vármegye azt válaszolta, hogy keresse ezeket a megfelelő időben, a megfelelő helyeken. Ezek bizonyítékait nagyobb nehézség nélkül meg lehet találni a szászvári apátságban. A már többször említett Terlichskron úr az én jó patrónusom, és a tisztelt úr barátja azt tanácsolja, hogy ha az adományozó leveleknek nem hisz, és a nagyobb kiadásokat el akarja kerülni (a pozsonyi deputata commissio ezt az információt ki akarja jelenteni mindezek megerősítésére), akkor a tanúvallató parancs mellett keresse a többször nevezett úrnál s a többi bizonyítékokkal együtt nyújtsa be. (latin) 1702. No. 12. 169. I. Lipót császár és király Bécsben, 1702. november 24-én kelt (nyomtatott) mandátuma a hadiadóról (contributio). Miután az elmúlt időkben a belső háborúk után a török támadásnak, melyben a török a maga gőgjében uralkodói székhelyének elfoglalását is megkísérelte, serege Isten segítségével az ellenséget megfutamította, végül legyőzte, és csaknem az egész Magyar Királyságot visszaszerezte. E célból hatalmas hadsereget állítottak fel a Magyar Királyságból és más örökös tartományokból, s ezeket össze kellett írni, be kellett szállásolni és ki kellett fizetni. Ezért a Ma-