Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

minden ok nélkül nemcsak az idősebb fejedelemné, hanem őfelsége más híveinek birtokait is megtámadták: Podhering (Podherin!), Szentmiklós (Szent Miklós) és Rákos (Rákos) kastélyokat és számos nemesi kúriát, valamint Munkács, Vári, Bereg és Beregszász mezővárosokat, s több mint 300 falut elpusztítottak és felégettek, lakóik összes vagyontárgyait elrabolták, s amit nem tudtak használni, tüzzel-vassal elpusztították. Az idős hercegnét és Rákóczi László grófot Szentmiklós kastély elpusztításával mérhetetlen kár érte, s ami még megvetendőbb, állapotra, nemre és korra való tekintet nélkül hallatlan kegyetlenséggel jártak el. Az asszonyokat és szüzeket megerőszakolták, majd félholtan otthagyták, másokat megöltek, a kóborló gyermekeket megsebezték és nyakuknál fogva karóra akasztották. Ami kegyetlenséget el lehet képzelni, azt mind elkövették, s a nevezett vármegyék Lengyelországgal (Polonia) határos részeit azóta is pusztítják. Ezért sokan, kiknek házát elpusztították, a belsőbb részekre voltak kénytelenek költözni, s a lengyelek azóta is azzal fenyegetnek, hogy hasonló dolgokat fognak elkövetni. Hogy az ilyen ellenséges magatartástól a jövőben tartózkodjanak, kérik őfelségét, hogy a lengyel királynál és respublikánál császári és királyi tekintélyével járjon közbe, hogy országa e részéről a romlást eltávoztassa. Ha ezt a lengyel urak megtagadnák, s továbbra is támadnák őfelsége híveinek földjeit, akkor őfelsége ennyi kár megtorlásául foglalja el a Magyarországon lévő Lubló várát tartozékaival, s a 13 elzálogosított szepesi várost, mivel az okozott károk Lubló és a 13 város értékét sokszorosan meghaladják. 28. Hasonlóan panaszolják a rendek, különösen Árva vármegye, hogy a szomszédos Lengyelországból elviselhetetlen erőszaknak, állandó betöréseknek vannak kitéve. A Lengyel Királyságnak Landskron (Landscorona) várában élő kardhordója (ensifer) 6460 tallér készpénzt, és 200 tallér árú sáfrányt követel Trsztena (Trstena) mezőváros lakóitól. Hasonlóképpen Skretuczky (Skretuczky), a Viszoka lengyel kastélyhoz tartozó javak bérlője a nevezett mezőváros lakóitól 2 csöbör bort és 60 tallért követel. Turdossin (Tordosin) mezőváros lakóinak pedig Lukovszky (Lukóvszky), az új vásári (Neofor) vár kapitánya lovak és készpénz elvételével 8000 tallér kárt okozott. A nemes Medveczky családnak, mint azt Turdossin sziléziai (Silesia) mezőváros lakói elmondták, a ziveci (Zivecz) földeken a visszatérő Teresinsky (Teresinszky) János és Varsovszky (Varsovszky) úr, a ludiganici (Ludiganicz) javak provizora pedig a komló jogtalan elvételével 800 tallér kárt okozott. Hasonló módon a Lengyelországban lévő Lubény (Luben) falu lakóitól Trsztena oppidum és Szlanica (Slamicza!) falu lakói 50 lovat vettek el szekerestül. Hasonló erőszakkal mentek be a lengyelek a hegyeken át Liptó vármegyébe, ahonnét lopva 140 lovat és kancát vittek el Osztrosith Miklós és Mátyás jobbágyaitól a kokavai és vichodnai legelőkről. És ámbár Osztrosith mint Lengyelország marsallja e lovak visszaadását szorgalmazta, mégis 40 lovat (mi-