Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

után a többit nagy nehézségek árán visszaszerezte) Lengyelországban viszszatartottak. így Árva vármegye említett lakóit a lengyelek részéről több mint tízezer tallér kár érte. A rendek ezért kérik őfelségét, hogy a felsorolt károk jóvátételéről gondoskodjék, s az elrabolt javakat Lengyelország lakóinak letartóztatásával is vegye vissza. 29. A rendek nagyon szükségesnek tartják, hogy a vármegyék, a főpapok, mágnások, nemesek és szabad városok minden évben kétszer katonai szemlét tarthassanak. Mindenki, aki nemesi előjogokat akar élvezni, büntetés terhe mellett jól felfegyverkezve köteles ezeken megjelenni. 30. Nagy lelki fájdalommal kezdik érezni Mosón, Győr és Komárom megye nemesei, hogy a török követeknek oda- és visszautazásuk alkalmából e megyék népe és nemessége nem ritkán eltartással és szekerezéssel tartozik. Kérik őfelségét, hogy szokás szerint a török követek eltartásáról az Udvari Kamara gondoskodjék. 31. Súlyosan érinti a magyarokat, hogy a töröknek meghódolt rácok a törökkel együtt rátörnek a keresztényekre az ország minden részében, s ezt teszik a Szlavóniából betörő végbeliek és más kóborlók, kik nemkülönben rabolnak, mint a törökök; a papokat megverik, nemritkán meg is ölik, a kelyheket és más egyházi felszerelést elrabolják; csak a Vértesen aluli részeken 11 falut elpusztítottak. Ezekből körülbelül 6000 állatot elhajtottak, s a keresztényeket elrabolják, a törökök módjára fogságba viszik, török módra borotválják és nyírják, s később a várakba viszik. Nemcsak a hódoltsági keresztények, hanem a vallomást tevő törökök is megesküdtek, hogy a törökök váltságdíjat szedtek, s azoktól is kegyetlenül kicsikarták, akik esetében ehhez nem volt joguk. Tetszésük szerint katonákat küldtek, s azokat válogatás nélküli fosztogatásra, fogolyszedésre és gyilkosságra biztatták. Emiatt, nehogy a papok elhagyják őket, a szegény nép kénytelen volt Törökország (!) belsőbb részeibe visszahúzódni. Méltányosnak s szükségesnek tartják, hogy a kereszténység elnéptelenítőit, a kegyetlenségek végrehajtóit cselekedeteiktől kemény büntetésekkel rettentsék el. Ezért azokat a kapitányokat, kik nem lépnek fel ellenük elég erélyesen, a megnevezett módon meg kell büntetni. 32. Különösképpen kérik a rendek a nádori joghatóság az 1554:6., az 1555:1. törvénycikk, az 1609:66. törvénycikk, a 7. királyi diploma* s más ott idézett törvénycikkek és a régi szokások értelmében, hogy az árvák gyámjai az árvák javait, 32 telkes jobbágyig terjedő birtokait, melyek királyi adományból származnak, hűtlenség bűne vagy más okból történő átháramlás esetén a régi szokások szerint akadálytalanul használhassák, de a nádor, a többi királyi bíró, Szlavóniában pedig a bán parancsainak a vármegyékben és szabad városokban az 1635:12. törvénycikk értelmében helyet adjanak. * Valószínűleg I. Ferdinánd 1542. évi VII. dekrétumának 28. törvénycikke.