Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

magyar forintot, mely az Udvari Kamaránál van és az érsekújvári építkezésre van rendelve, fizesse ki az árok kitisztítására. Amely pénzt az esztergomi érsek rendelkezésére bocsátották, az vagyonos nemesnek van átadva visszafizetés terhe mellett, s erről elszámolással tartozik. E pénzeken kívül hátra van még a Draskovich-féle vagyonból 100000 forint, mely összegből 10000 forintot fordítanak a pozsonyi országgyűlési épület építésére, másik 10000 forintot a győri püspökség újjáépítésére, harmadik 10000 forintot Szendrő várának erődítésére. Az országgyűlés ismételten kéri az 10000 forintot, és azt, hogy a maradék összeget a kitűzött célra fordítsák. 7. Az 1655. évi 6. törvénycikk értelmében magtárakat lehet építeni, s kérik, hogy ezeket lehetőség szerint építsék fel, töltsék fel gabonával. A maguk részéről felajánlanak e célra bizonyos mennyiségű gabonaadót. 8. Ámbár a dunántúli karok és rendek az előző országgyűlésen megállapított hadiadót még nem fizették ki, de országgyűlési követeik megígérték, hogy ezt meg fogják adni. Kérik őfelségét, hogy ezt ne a Magyar Kamarának, hanem egy most megnevezendő vagyonos személynek adja megőrzésre, és ezt ne másra, hanem azon országrész végvárainak kijavítására fordítsák, s erről elszámolást készítsenek. Ugyanez vonatkozik más vármegyék teljes vagy részleges hadiadóbeli adósságára. Mindezen ügyek végrehajtói legyenek az 1655. évi 5. törvénycikkben nevezett személyek, vagy az ezek által megnevezendők. 9. Noha az elmúlt években majdnem minden hódoltsági vármegye elviselhetetlen mértékű török adóbehajtásnak volt kitéve, mindeddig semmilyen kedvezményt nem kaptak sem a falvak, sem a mezővárosok, melyeknek adója lényegesen növekedett. Ugyanakkor a keresztény területekről a földesurak, vármegyék hadiadót, szállítást vagy más adókat vetnek ki rájuk és ezt is keményen behajtják. Ezért több részen is annyira ki vannak merülve, hogy számos mezőváros és több nép és falu végső pusztulás sorsára jutott, s prédiumaik is elpusztultak. Gyakran előfordul, hogy a törökök az elpusztult prédiumokat magyar vámszedőknek adják bérbe, s erről biztosító leveleket kapnak, és a törökök be is küldik a prédiumokra állataikat és csordáikat, megfeledkezve az általuk adott biztosítékokról és néhány ezret el is hajtanak és maguknak követelnek, pásztoraikat vagy fogságba hurcolják, vagy lemészárolják. Ezenkívül ámbár a vármegye bíráinak joga, hogy a falvak és adózó oppidumok határait elválasszák és kiigazítsák, a törökök azt vallják, hogy néhány helység a mieink közül az ő kezükbe került, és több vármegyét, különösen Nógrád, Pest, Hont, Heves megyét és Komárom megyében Süttőt (Sütő) és Lábatlant (Lábatlan) elfoglalták. Gyakran, mikor a szolgabíró vagy adószedő a határok kiigazítása céljából kiszáll, a törökök elfogják őket és csak váltságdíj ellenében engedik szabadon. A határokat maguk a törökök igazítják ki, az ilyen falvak lakói többet fizetnek nekik, s ezekhez a másik falu területének