Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)
Regeszták
egy részét jogtalanul hozzácsatolják. így sok falu és prédium területét tetszésük szerint csökkentik és összekeverik. Bár az 1655. évi 22. törvénycikk értelmében foglyok szállítása keresztény részről főként Felső-Magyarországon megszűnt, a török megszállta területeken az adózó népnek ez a terhe nem csökkent. Ezért kérik őfelségét, hogy az 1655. évi 3. törvénycikk értelmében gondoskodjék a zsitvatoroki (Sitvatorok) béke óta leigázott falvak felszabadításáról. Kérik, hogy azoknak, kiknek jelenleg évenként növekszik az adójuk, ezen növekedéstől s a rendkívüli terhektől mentsék fel, s e célból küldjenek magyar követet az Ottomán Portára az 1649. évi 7. törvénycikk értelmében, hogy az említett sérelmet jelentse és megszüntetését sürgesse, azaz hogy a poltura pénzt (fél dénár) abban az értékben, amelyben forgalomban van, fogadják el az adózó néptől a törökök a szomszédos területeken. Ha a hódoltságban élő jobbágyok a határkiigazítás következtében a törökökhöz folyamodnak, és ezért földesuraik saját elhatározásukból halálbüntetéssel sújtják őket, ezt meg kell tiltani. 10. Megtárgyalták az egyes országgyűléseken két magyar tanácsosnak a császári udvarban való tartását, így az 1613:25., az 1630:29. és az 1635:28. törvénycikk foglalkozik ezzel. Az Ottomán Portán tartandó magyar megbízott (residens) dolgát pedig az 1649:7., az 1655:50., szabályozza. A magyar ügyeket a Magyar Tanácsban magyar küldöttek tárgyalják meg, mint azt az 1638:37., az 1635:28. és az 1649:8. törvénycikk szabályozza. Hogy a kapitányságokat alkalmas hazai vagyonos személyekkel töltsék be, erről az 1647:62. törvénycikk intézkedik, s az ország kárára lenne, ha ezeket nem hajtanák végre. Ezért kérik őfelségét, hogy ezek végrehajtásáról gondoskodjék. 11. Az országlakosok tudják, hogy a végbeliek s más csavargó katonák s az urak szervitorai különböző elviselhetetlen bűncselekményeket követnek el, s ezek megbüntetésével a koronázás utáni 1608:2., az 1647:42. és 66., az 1649:82., az 1655:38. és más törvénycikkek foglalkoznak. A szegény nép azonban e téren semmilyen enyhülést nem tapasztal. Gyakran rémítik őket különböző kitalált hírekkel s a törökkel kapcsolatos rémhírekkel. Ilyenkor mintha az ellenséget üldöznék, a szegény nép, valamint a kunok és jászok állatait akár mezei munka közben, akár máshol találják, elhurcolják, néhány napig maguknál tartják, majd leromlott állapotban visszaadják, de gyakrabban végleg maguknak tartják. így a bárhol elfogott marhákat a törökök által elraboltakhoz hasonlóan akár lopva, akár erőszakkal nagy mennyiségben elviszik és eladják. [A végbeliek] gyakran a kapitányok leveleivel ellátva csavarognak, s különböző falvakban szállnak meg és élelmiszert csikarnak ki, több napig vagy hétig eltartatják magukat. A szegény nép házait megtámadják, az összegyűjtött gabonát a szérűkből főként a kunokkal és jászokkal elcsépeltetik, s a gabonát más rablott élelmiszert szekerekre rakatva, saját marháikkal elvontatva szállítják el. Minden vagyonukat elrabolják és felprédál-