Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

biztosíték és tízezer arany kötelezvény ellenében a bíróság által használatra a maga részére akart átíratni. Közbejött a királyi bíróságnak a pozsonyi káptalan által kiadott tiltó parancsa, melynek útján a királyi tábla Batthyány Ádám gróf örököseit, Batthyány Kristófot és Pált II. Ulászló király I. dekrétumának 69. cikkelye és a Tripartitum 10. rész 15. címe értelmében arra kötelezte, hogy az oklevelet adják vissza. Ha a tiltás érvényben marad, az oklevelet eredetiben kell visszaadni a bánnak, ki azt készítette. Végül a közügyek előmozdítása céljából elhatározták, hogy a következő napon nemcsak a magán, hanem a közérdek szempontjából is előnyös ügyekről fognak tárgyalni. Október 3. A kérvények újratárgyalása során Balassa Bálint előadta, hogy özvegy Forgách Miklósné morvái jobbágyai Brunóc várának tartományából, nem tudni, milyen gonosz indulattól vezettetve, az ő magyarországi Oroszlánkő (Oroszlyankeő) várához tartozó birtokára törtek, és egy falut földesuruk megbízásából felégettek. Ezért követeli, hogy a megbízókat és az elkövetőket is mint közönséges gyújtogatókat megfelelően büntessék meg. Ezt hallva Hegyvégi (Hegyvégy), Brunóc vára birtokosának prokurátora, kijelentette, hogy voltak határviták, s ebből származott a civakodás, s mindkét részről történtek betörések, és ezekből véletlenül keletkezett tűzvész. Hogy a földesurak bízták volna meg a betörést végzőket, azt tagadja, s ezért hamisnak tartja az előterjesztést, és méltánytalannak tartja, hogy a jobbágyok és földesurak nevét az országgyűlés előtt mint gonosztevőket emlegetik. Majd magyar nyelven ezeket mondta a rendek jelenlétében Balassa Bálintnak: Forgách Miklósné és Illésházy Györgyné azt üzenik, hogy nem ők érdemlik azt, hogy nevüket mint gyújtogatóként emlegessék, hanem „az érdemli maga a tüzet, aki varázsló, ördöngös, aki az atyafiával fertelmeskedik, vér parázna, aki éget, aki embert ölt, ilyen Balassa Bálint, aki vízben vettetvén egy embert, az ember kiúszván, újabban megfogatván, torkát meg metszettette és vízben vettette". Rögtön bizonyítékokkal tud szolgálni, ha úgy szükséges minden bizonyítást vállal. Balassa Bálint az előbbiek ellen ünnepélyesen tiltakozott, egyrészt ítéletet kért, másrészt testimoniálist, és ezt mondta magyar nyelven: „maga fejét tapogassák, és fészkiben, a jó asszony azt keresse". Végül a perlekedő feleket kiküldték és a közügyekre tértek át, a kóbor katonák kérdésére, a közjavak ügyére. Számosan azt vitatták, hogy Bereg megye részéről sem a földesurak, sem a tisztségviselők nem voltak jelen az eskü letételénél, hogy a törvényeket ki kellene egészíteni, de alaptalanul összekeverték őket. Az előbbit is félbehagyták, mint a következő esetből kiderül. Szunyogh Imre megjelent, és azt vallotta, hogy ő lemondott a Nyáry hölgyek gyámságáról — kik Budetin várában laknak — bizonyos kötelezettségek és biztosítékok mellett, melyeket számára őfelsége is megadott, és erről testimoniális kiadását kéri. Ezután Balassa Bálint felkelt és a feleség, Szunyogh Katalin nevében ellentmondott annak, hogy javaiból ki akarta forgatni,