Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

s erre többekkel szövetkezett, így fiatalabb testvérével, Szunyogh Gyu-lával. Később némelyek azt mondták, hogy Balassa Bálint a maga feleségének sem mondhat ellent, mert sem ő, sem felesége nem társbirtokosok Buda-tin várában, és a két pereskedő közül a harmadik, a későbbi örökös fog nevetni. Ez az ügy is függőben maradt. A harmadik gravament Balassa Imre gróf, Gyarmat vára főkapitánya ellen emelték a várban történt újabb rombolások ügyében, ki korcsmát nyitott, megzavarva a borkimérést. Azt vetették fel Balassa Imrének, hogy bár ő Balassa Bálint örököse, ennek ellenére nincs szabad bormérési joga, mert emberemlékezet óta csak a főkapitányoknak van ehhez joguk (föntebb Balassa Imrét főkapitánynak nevezték! B. A.) E részben a gróf ellen pert indítottak. De mivel Germang komisszárius bűntársa volt, őt is teljesen ki kell zárni. Ebben a részben áll a gravamen, s így lett részese a maga fogadalmának (?) (hic estfactus compos voti sui). Falussy Miklós a többi követelőkkel együtt bizonyos kilencezer forint tartozást követel, melyről kötelezvényük is van. Kirendelték bírónak az ítélőmestert, de azt állította, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy hatalmasabbakkal pereskedjék, de biztosítékot kapott Batthyány Kristóf és Pál ellen arról, hogy elégtételt kap. Sokat segítenek a barátok. Október 4. Bekövetkezett Szent Ferenc ünnepe, és bár e napon összejöttünk, a katolikusok istentiszteletet akartak tartani a szokott szertartásokkal. A nádorispán Szent Ferenc ünnepére összehívta az ország hatalmasabb mágnásait a ferences kolostorban tartandó rövid összejövetelre. 10 órakor már munkálkodtak, következett Milakovich (Milajkovich) ügye, kit 26-án, mint kiderült, a kancellár a rendek előtt súlyos ügyben megvádolt. Ő ártatlanságát hangoztatva kijelentette, hogy ő a hódoltságban élő rácoknak nevezett jobbágyok lakta falut [Mélykút] húsz éve békességesen bírja, korábbi birtokosaik is világiak voltak, és minden évben vonakodás nélkül fizették neki az adót. Most azonban engedetlenek, és két év óta az adófizetést megtagadták. Másként nem tudta őket megfékezni, minthogy a hódoltsági területeken megszokott módon magyar katonákat küldött rájuk, és a köteles engedelmességre és hűségre kényszerítette őket. Hogy ezek az egyházi javakat pusztítsák, a templomot megtámadják és feltörjék, a szentséget meggyalázzák, az, mivel ő katolikus, nem állt szándékában, de ezt nem is tehették, mert e falunak nincs templomépülete. Ezért kéri a rendeket, ne tűrjék el, hogy őt igazságos jogaitól megfosszák, s ne engedjék, hogy őt a kancellár birtokainak élvezetében erőszakkal megzavarja. A kancellárt, ha voltak ott egyházi javak, a törvényes útra kell terelni. A klérusnak ezt a napnál fényesebb túlkapását az ország törvényei ellen az evangélikus urak mint a haza szabadságának védelmezői együttérzéssel és csaknem siránkozva erősen támadták, és követelték, hogy a nevezettet javainak birtokába vissza kell állítani. Horváth János, a katolikus