Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

tolikusok nem fogadták el, nem akarták a következő napra kitűzni, amikor a közszabadságot és külső szabadságot illető gravameneket tárgyalják, hanem mivel azokat őfelségének már benyújtották, elhatározták, hogy mielőtt azokat újra megtárgyalnák, Zákány András útján azzal az [korábban már javasolt] óvadékkal benyújtják. Ha a személynök együttműködik, ezzel az őfelségéhez benyújtott gravamen megoldódik, egyébként később a közügyek tárgyalásának folytatása során kell megtárgyalni. Ez esetben azok folytatására kell odafigyelni. Minden előbb már tárgyalt ügyben, így ha a végbeliek kihágásai, azok épületei s más közügyekben egyetértésre jutnak, akkor érkeznének az ellenkező visszafoglalást elrendelő parancsokról szóló gravamenekig, mely parancsok eddig még szinte ismeretlenek voltak, s mivel minden szavuk törvénytelen, ne adja ki őket a királyi kancellária. A kancellár és a személynök e téren egyetértett az evangélikus rendekkel a kompiláció során, s ezeket vagy az összes rend szavazata alá kell vetni, vagy teljesen meg kell őket semmisíteni. Ezt az összes ellenkező rend a következő napra halasztotta, hogy az ügyet nyugodtan megtárgyalják. Ezen a napon beléptek a rendek régi házába, s ott az evangélikus rendek a pozsonyiak ügyével és a hallatlan per megsemmisítésével foglalkoztak. Elküldték az érsekhez Dobay András Sáros, Banchy András Ugocsa, Reviczky Simon Árva megyei követeket s még több más követet, a nádorispánhoz pedig Libercsey Mihály Nógrád és Pápay János Pest megyei követet s velük együtt másokat, hogy a pozsonyiak elleni pert töröljék, s mivel már elkezdődött, szakítsák félbe, s bizonyítsák be, hogy az az ország törvényeivel ellentétes. Ezen főpapoktól (?) (a quibus dominis praelatis) hasonló választ kaptak, és így arra kell ügyelniük, hogy ők vádlottak és mintegy már elítélték őket, őfelségétől kérjenek kegyelmet s érezzék magukat kétségkívül elítélteknek. Ha ezzel nem értenek egyet, akkor ezer képtelenség következik. Szeptember 27-én. A következő napra lett halasztva a pozsonyiak ügye, melyet Isten segítsen kedvező kimenetelre. A személynök javaslatára összejöttek a rendek házában, hogy a gravamenek folytatásán munkálkodjanak. Itt mindenekelőtt kijelentették, hogy a kancellári tisztet Fejérpataky Rafaelre és Orbán Istvánra bízzák. Ezután azt javasolták, amiben mi kompilátorok már egyetértettünk, hogy az utóbb vagy előbb történt számos változtatást törvénytelennek, a parancsokkal ellentéteseknek mondják, kivéve az oda illő példákat. A többi kielégítő és üdvös gravamen olyan maradt, amilyen volt, és azokat az egész ország elé tárják. Végül a szabad városok a kompilátorok segítségével bátran viselték magukat a tekintetben, hogy meggyengítették a kiváltságokat: a nemesek korcsmáltatási és mészárszék állítási jogait, melyek megszüntetésére szavaztak. A papság sürgette, hogy az 1655:34. törvénycikk értelmében a magyaroknak nemcsak elővételi joguk van, de a házakat, melyek a szabad városokban vannak, meg is vásárolhatják, s hogy a két rossz