Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

vénycikkek kiegészítendők, nehogy akadályozzák a vásárra járást a bányavárosok kamarái. A bányák és ásványok bérlőit, azok művelőit, a bányászokat és bányabirtokosokat az 1552:30. és 31. törvénycikkek értelmében, ha erőszakot követnek el és kárt okoznak az ország lakóinak, az országos és megyei bíróságok büntessék meg. 48. Ámbár sem őfelsége, sem az országlakosok nem tehetnek egy külföldit az ország fiává, a szabad és bányavárosok és a végvárak azt a jogot követelik, hogy bármelyik külföldit, ki a világ bármelyik tájáról közéjük érkezik, polgártársukká fogadhassák és magukkal egyenlővé tehessék, a nemesekkel és a magisztrátusi urakkal is. Ennek következtében néhány év után alig lehetett a városokban született magyart találni. Ezért hasznosnak vélik, hogy az 1655:34. törvénycikk értelmében a megbántottaknak a királyi kincstár kérésére büntetéspénzt fizessenek, hogy a magyar hon fiainak a jövevényekkel szemben ne csak elővételi jogot, de méltó kártérítést is kapjanak. 49. Pozsony városának kihágása, melyet a dunai révnél követett el. Nem tehetik a Dunántúl lakói, hogy ne jelentsék azt, miszerint ez a város az 1647:80. törvénycikket megszegve, a nemeseket és nem nemeseket, kik boraikat hozták, ebben akadályozták, s mikor beeresztették őket, minden hordó bor után 8 csöbör vámot szedtek, vagy többet, vagy kevesebbet, sőt egy aranyat sem szégyelltek szedni egy hordó után. E rendellenesség kiküszöbölése céljából, hogy a jövőben a vámot szabályozzák, a rendek szükségesnek tartják, hogy a honfiak a pozsonyi révnél egy csöbör bor után egy garast kötelesek fizetni; az 1647:78., 79. és 80. törvénycikkeket és az 1649:19. törvénycikket érvényben kell hagyni és szigorúan be kell tartani. 50. A nemesek, kik Pozsonyban akár a falakon belül, akár a falakon kívül laknak, panaszkodnak, hogy bár semmilyen hasznuk vagy előnyük nincs a városból, még kevésbé élvezhetik az italmérési előjogot. Azonkívül nagy adóterheket viselnek, hogyha bármelyiküknek olyan kis házacskája van, melyben alig 2 vagy 3 fűthető szoba van, ezért legalább 18,19 vagy 20 rénes forint adót fizetnek évente, nagyobb ház után pedig negyvenet, ötvenet vagy még többet, ami ellenkezik az 1649: 9. törvénycikkel. Ezenfelül a kapásokat vagy más állapotú szegény zselléreket a lakatlan házakban való tartózkodásuk után cenzus fizetésére kötelezik. Ezenkívül fizetniük kell az őrségért és a hidakért, amit Wachtgeldt-nek (Wachígeld = őrzési díj) és Prukgeldt-nek (Brückengeld = hídpénz) neveznek. A többi királyi városok is hasonló immunitásokat és szabadságokat élveznek, nem hallani arról, hogy bármelyik gyakorolná ezeket a káros jogokat, mert így nem érzik a lakosok e jogok alkalmatlanságát. Ezért Zwer Jakab, a polgárok konzulja vagy magisztere és a város országgyűlési követe meghallván a panaszokat, s azok megszüntetésére törekedve a város nevében biztosítékot adott arra, hogy ő maga és Heichel (Hejchel), a város jegyzője javasolja e panasznak a közelgő országgyűlésen