Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

38. Sok országlakos érzi magát sértve, mert miután pereikben bizonyos elkerülhetetlen akadályok miatt szavatosaikat (evictores) a szavatos levelek mellett a felperesek az uradalmon belül a vármegyei vagy más bíróságok elé idézni nem tudják, vagy az idézésre nem jönnek el, emiatt a pert elvesztik, s a domíniumon kívül javaikat új bíróság előtt elnyerni nem tudják, s így szavatosuk a szavatossági levéllel a domíniumon kívül magát megvédeni nem képes. Ezért úgy vélik, hogy a pervesztesek a domíniumon kívül is indíthassanak új pert a győztesek ellen és támaszkodhassanak szavatosaikra. 39. A rendeket úgy tájékoztatták, hogy számos szülő mellőzve gyermekeit, s későbbi feleségének akarva kedvezni, első házasságából származó fiait mellőzve, a korábbi adomány leveleiket, melyek fiúgyermekük anyjától, azaz első feleségüktől származnak, megváltoztatják, más adományokat és új vallomásokat szereznek más címen, úgyhogy ezen javak örökléséből fiaikat kizárják. Az ilyenekkel szemben elrendelik, hogy a korábbi adományozó vagy szerzeményező leveleket meg kell hagyni a maguk érvényességében, s az eredeti örökösödési viszonyokat hiánytalanul fenn kell tartani. A későbbi szerzeményi levelek és birtokvallások, melyeket a fiúgyermekek érett korukban adtak ki, ezt nem akadályozhatják, s ezek a maguk birtokrészeit a birtokfelosztási rendeletek szerint kaphatják meg. 40. Ámbár külföldiek az 1630:30. törvénycikk értelmében a hazaiak kárára birtokot nem szerezhetnek és bírhatnak, s végrehajtó bíró segítségétől meg vannak fosztva, ezért az ítélőmesterek vagy a megyei alispánok járjanak el az ilyen javak ügyében, melyek tulajdonosai el vannak vágva minden bírói segítségtől, és ezt főként a szomszédos megyék akadályoztatása miatt rá kell bízni a hatalomra — így vélik az országlakosok. 41. A rendek kérik őfelségét, hogy a világi és egyházi hivatalokat és javakat erre méltó magyar hazafiaknak adományozza és semmiképpen se külföldieknek. 42. Sokan vannak olyanok, kik mások jogait, így a Pozsár család női ágának okmányait gyámság jogán vagy más módon és közvetett úton magukhoz veszik, s azt sem engedik meg, hogy felszólítás és követelés esetén azok, kiket illetnek, visszaszerezhessék, s ezeknek emiatt nagy káruk származik, és javaikat elvesztik. Ezért az 1622:14. és 75. törvénycikk értelmében a rendek úgy ítélik, hogy ezeket az okmányokat az azokat elragadóktól és maguknál tartóktól a megyei bírák útján vissza kell követelni 300 forint büntetés terhe mellett. Ha eskü alatt visszaadják, rendben van a dolog, ellenkező esetben a vármegye sedriája elé kell őket idézni, s ott azokat, kik az okmányokat ingyen vissza nem adják, magukat kimagyarázkodás útján nem tisztázzák és eskü alatt magukat ki nem mentik, 500 forint büntetéssel sújtsák. Ennek kétharmada a felperest, egyharmada a bíróságot illeti. További jogi eljárásnak nincs helye. Mentesek a büntetéstől és örökös szavatosságot kapnak azok, akik ezt kérik.