Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

ve a Töki úton jó darabon a pátyi szántóföldek végében s azután a töki gyepes parlagok s a pátyi szántóföldek között nagy darabon elmenve a mostani jenői szántóföldekig, jobb kézről, azaz napkelet felől a töki gyepes parlagokra dőlő földeket a pátyiak bírták. 2. Onnét jobb kéz felé eltérve most a jenőiek által bírt szántóföldek és a pátyiak által bírt szántóföldek között a töki határtól Jenőre menő Pátyi útig (Pati ut), s az azon túl lévő Körtvélyesig, s ezen az úton átmenve a Körtvelyes mellett egy szántóföldön és e szántóföld végében Jenőről Sárkány-berek (Sárkány beregh) mellett Fölkeszire menő útig. Azt is biztosan tudja, hogy a jobb kézre levő földet a pátyiak bírták. 3. Tudja, hogy azon az úton átmenve Sárkány-berek mellett a völgyre, s a völgyről a hegyen átjárva egy hegyen egészen a jenői szőlőkig, s a szőlők mellett a hegyoldalban lévő határig, a határon alul jobb kézre eső földeket és erdőt mindig a pátyiak bírták. 4. Átmenve a hegyekben jó darabon a sűrű erdők között a hegyre, s onnét leereszkedve a völgy felé a Szagudi (?) út mellett ismeri azt a két határt, melynek a helyeit Szeleczky báró alispánsága idején elintézték. Ekkor jelen volt Bajtay (Bajthay) István, a Bosnyák (Bosnyák) család prefektusa és János atya, a Páty nevű fél falu adminisztrátora, s azt is tudja, hogy a két határhányáson alul jobb felől a pátyiak bírták (az erdőt), s aki ott fát akart vágni, az erdőt a pátyiaktól árendálta. Maga a tanú is más biai lakosokkal együtt a pátyi közönséges bíráktól árendáltak azt az erdőt a jenői és kovácsi határ felől. 5. Amely kettős határ a kovácsi irtott földek végében, a hegyoldalban, az erdő szélén most, és a második kettős határ a hegyoldalban, a mészégető kemencéken alul napkelet és dél között egy kopott út két szélén a föntebb leírt a prefektus és az adminisztrátor jelenlétében csinált határokig, melyeket Páty és Kovácsi között építettek jobb kéz felől, a pátyiak háborgatás nélkül használták. Sőt a nevezett adminisztrátor jelen volt a határjel hányásakor, de sosem hallotta, hogy „Telkinek legkisebb emlékezete" lett volna, hanem Pátynak és Kovácsinak a jenői határtól fogvást. 6. Azt is tudja, hogy a Meszes-hegy alsó oldalában mutatott régi nagyon „föl tetsző" hányott határjel, melyet az említett határjárás idején Kovácsi és Páty között az alispán valóságos határnak mondott, mivel „tetczetes" volt, még most is látszik, s meg sem újították, hanem Páty és Kovácsi között ez a valóságos határ. Jobb kézre a pátyiak bírták az erdőt, bal kézre pedig a kovácsiak. 7. Tudja, hogy a felsorolt földekről, midőn Budára köröskörül szedték a dézsmát, azután pedig, aki a püspökségtől árendálta, annak adták. A kilencedet pedig mindenkor a földesuraknak fizették, vagy ha a jobbágyok kiváltották magukat, a falu számára szedték. • Hamza István, 70 éves biai lakos, özvegy Farkas Istvánné jobbágya vallja: 1. Tudja, hogy mikor Pátyról a Zsámbéki úton a pátyi szántóföldek között kimentek egészen a Török-temetésig, azokat a földeket a pátyiak bírták. A Török-temetés a zsámbéki és töki határt nem más határtól, hanem az említett pátyi határtól „hasítaná", s onnét eltérvén a Töki úton jó darabon pátyi