Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

szántóföldek és töki gyepes parlagok között „mostanság jenői szántóföldekig", tudja, hogy jobb kéz felől lévő földeket a pátyiak bírták. 2. Tudja, hogy midőn onnét jobbra eltértek a most a jenőiek által bírt szántóföldek s a pátyiak által bírt szántóföldek között a töki határtól Jenőre menő Pátyi útig, s azon az úton túl lévő Körtvélyesig, aztán átmenve az úton a Körtvelyes mellett egy szántóföldön, s azon föld végében Jenőről Sárkány-berek mellett a Fölkeszire menő útig, mindenkor a jobb kézre eső földeket a pátyiak bírták. 3. Mikor az úton átmentek Sárkány-berek mellett a völgyre, a völgyről pedig a hegyen át más völgyre, egészen a jenői szőlőkre és azon szőlők mellett a hegyoldalban talált határokig, a jobb kézre fekvő részt mindig a pátyiak bírták. Erre jól emlékszik, mert midőn a pátyiaktól azon túl lévő völgyben fát vett magának, azon határhoz közel és mellette lévő úton hordta a fáját. Sosem hallotta ezt telki, hanem mindenkor pátyi határnak. 4. Átmenve a hegyeken jó darabon a sűrű erdők között a hegyre, onnan leereszkedve a völgy felé, melyet a két határjáráskor emeltek, s ekkor jelen volt néhai Bajtay István, a Bosnyák család prefektusa és János atya, Páty adminisztrátora és ura. Azt is tudja, mivel Bián lakott, hogy az említett két határjeltől kezdve a jenői határon jobb kézre eső Páty felöli erdőt mindig a pátyiaktól szokták a biaiak árendálni. 5. A kettős határjel a kovácsi irtott földek végén a hegyoldalban, a mészégető kemencéken alul, egy kopott út két szélén a föntebb nevezett prefektus és adminisztrátor jelenlétében emelt határjelekig. Tudja, hogy a jobb kézre való erdőt a pátyiak bírták, s azon határokat nem telki, hanem pátyi és kovácsi határoknak nevezték. Soha nem hallotta, hogy Telkinek valaha külön határa lett volna. 6. A Meszes-hegy alsó oldalában találtak egy régi, jól „föltetcző" határt, hogy ez Kovácsi és Páty határát választja el, mindig így hallotta, s tudja, hogy a nevezett határtól jobb kézre fekvő erdőt a pátyiak bírták. 7. Tudja, hogy a felsorolt szántóföldekről a pátyi földesurak szedték a kilencedet, mert a tanúnak volt vetése azon földeken, s „a mely földes pátyi úrnak jutott, annak szokta ki adni". • Halasi (Halassy) János, 70 éves töki lakos vallja: 1. Pátyról a Zsámbéki úton kimenve a pátyi határ szántóföldjei között a töki határig, ahol mostanában Török-temetésnek nevezik „annak irányába valóig", s onnét eltérvén a Töki úton jó darabon pátyi szántóföldek végén és Tök gyepes parlagjai között jó darabon eltérve a most a jenőiek által bírt szántóföldekig, a Török-temetés irányában lévő határ a pátyi és töki határokat „hasítaná". Azon alul egészen a jenöi szántóföldig lévő földeket a pátyiak mint saját határukat bírták, s ha töki lakosok marhája e földre ment, a pátyi lakosok a töki marhákat behajtották. 2. Megerősíti, amit az előző tanúk mondtak, hozzáadva, hogy mikor néhai Bajtay István helyettes alispán volt, s a határjárást végezték, „akkor is azon a nyomon vették a pátyi határt, de hogy akkor (noha ugyan János atya mint pátyi úr jelen volt) megemlékeztek volna a telki határról, nem hallotta. 3. Mint