Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

• Varga András, kb. 70 éves kókai lakos, Károlyi (Karoli) Sándor jobbágya vallja, hogy gyermekkorában Kókáról járt az isaszegi malomba, melyet Buda vétele után kallómalomnak csinált bizonyos tót ember. Abban az időben a molnár mutatta e tanúnak a megmutatott hányást, hogy addig lenne az isaszegi határ, azon alul ne bocsássa marháját, mivel az már péceli föld. Azután is, már emberkort érvén, sokszor járt arra, tudja mindeddig addig lenni az isaszegi földet, s onnan fordulván napkeletre, föl a Barta szurdokjának, melyet föl s alá való jártában, tudja, hogy mindeddig a szurdok dél felöl való része Pécelhez, csak felül pedig Isaszeghez bírták. Nemkülönben bemenvén a Szentgyörgyi ó úton éppen a Monori útig, ahol már locsodi föld kezdődik. A Szentgyörgyi ó út és a Monori keresztút hasítja az isaszegi földet a pécelitől és locsoditól. A török világban s utána is addig tartották az isaszegi földet, most is úgy tartja ez a tanú. • Szabó István, kb. 65 éves kókai lakos vallja, hogy a török világban Kó-káról Budára járván föl s alá, akkor mondták e tanúnak régi öregemberek a Rákos vize melletti kallómalom helyét alul való határnak. E tanú emlékezetétől fogvást mindenkor azt a hányást tartotta igaz határnak a megnevezett két helység között, most is azt tartja. Buda bevétele után pedig e tanú más társaival együtt vadászván széjjel a pusztákon, leggyakrabban az isaszegi határban a Barta szurdokját mutatták neki, hogy arra megy az isaszegi határ, föl a Monori útig, ahol is a locsodi földdel megegyezik az isaszegi határ. Tudja azt, hogy mindenkor a Barta szurdokján fölül való részt az isaszegi földhöz bírták, dél felül való részét a pécelihez. Hallotta azt is, hogy a Barta szurdokján felül való erdőt úgy mint isaszegi határból hordták és vágták a csabai lakosok. • Tanúvallomást tett még: László János, kb. 60 éves kókai lakos, Cseszkó (Csefikó) István, kb. 59 éves kókai birkás, másként szentlászói lakos, Poroszka Tamás, kb. 75 éves birkás, szadai lakos, Varga András, kb. 70 éves csabai lakos, Laffert báró jobbágya, Varga Imre, kb. 75 éves szentlászlói lakos, Esterházy (Eszterhazy) János jobbágya, (latin—magyar) 1736. No. 6. 562. Nátkay (Nátkaj) Mária, Tihanyi István özvegyének kérelmére — melyben vizsgálatot kért Nátka, Bőd, Ragancs (Rágáncs), Kis- és Nagyzásztó (Kis- és Nagy Zasztó) nevű puszták tulajdonát illetően — az 1736. március 14-én, Patajon tartott gyűlés alkalmával megbízták Sőtér Gábor szolgabírót, hogy folytassa le az ügyben a vizsgálatot, amelynek végrehajtásáról a Tápiósápon (Tápió Sáp), 1736. március 20-án kelt levelében tett jelentést. Az ügyirathoz csatolták az uralkodó mandátumát, melyet Pesten, 1735. augusztus 23-