Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
Onnan (tovább mentek) a Cseke-völgyben (Cseke Völgy) lévő sombokorra és vadalmafára kb. a váci úttól (?), mely bokornak is alsó, Hártyán felől való részét a hartyániak, fölül való részét a dukaiak, a Cseke-hegy felé való részét rádi határoknak vallották a következő tanúk, úgymint: Pintér János, Varga István, Tóth Márton, Zsigri Sámuel, Parádi István, Józsa István és Rab István. Vallották, hogy ezen sombokrot és ezen Kisnémedi re járó utat tartották emberemlékezettől fogvást Duka, Hártyán és Rád között igaz határoknak lenni. Boconádi azt is vallja, hogy midőn Hartyánban szolgált és cserjét hordott Vácra, megparancsolta neki a gazdája: a sombokron felül ne vágják a fát, hanem alul, aminthogy úgy is cselekedett, és hogy ezen sombokornál alább nem megy a dukai határ, jól tudja. Onnan le dél felé a Kisnémedi úton, melyen Vácra járnak, a Szurdokra és a Szurdok felett lévő nagy „teczetes" hányásra, amely is a hartyáni és a kisnémedi földet különbözteti, úgymint dél felől hartyáni, napkelet felé pedig kisnémedi. Az alább írt tanúk — Varga István, Boconádi János, Zsigri Samu, Rab István, Pintér János — vallják, hogy mindig eddig tartották a hartyáni határt, szántották, s bírták. Sőt Varga István azt is vallja, hogy Hartyánban laktában, midőn a határ mellett lévő földeket a kisnémediek megszántották, sokszor a hartyáni ökrökkel megetették a búzájukat, s mindenkor ellenezték, hogy a kisnémediek igen beszántottak a határukba. Onnan dél felé (mentek tovább), a mostani kisnémedi őszi és tavaszi vetések között jó darabon, egy hegyoldalban lévő, nem messze egymástól három magyalfának tőkéire. Ahol Varga István, Rab István, Zsigri Samu, Boconádi János vallják, hogy mind a három magyalfát fennálló fáknak érték, és azokat tartották Kisnémedi és Hártyán közötti határoknak, napkelet felé a Szarka-völgyet (Szarka Völgy) kisnémedinek, napnyugat felé pedig hartyáninak. Jól tudják, hogy mindeddig bírták a hartyániak az ö idejükben, mikor Hartyánban laktak. Onnan a Hosszú-berek (hosszú berek) felett való úton jó darabon, azután „hozádra" a Szilas-mezsgyére (Szilas Mesgye) egy körtvélyfára a mostani kisnémedi őszi és tavaszi vetések között vezettek. Zsigri Sámuel a kuruc világ előtt Kisnémedin szolgálván, vallja, hogy a megmutatott Szilas-mezsgyén át a Szarka-völgy felé való szántóföldeket a kisnémedi határához szántották, a Szilason felül napkelet felé való részt, vallja, hogy az a hartyániak határa volt és azon földek parlagon álltak, nem szántván a hartyániak, azt is jól tudja. Boconádi János, Rab István, Varga István (ki is apjától hallotta és mutatta neki) tudják és vallják, hogy azelőtt az ő idejében mindenkor eddig, a Szilasig bírták a hartyániak úgy mint maguk határát. Ezen felül azt is vallja Zsigri Samu, hogy Hartyánban laktában hallotta kb. 60 vagy 65 esztendős bátyjától, Zsigri Istvántól, hogy ezek között a szilfák között tettek volna el hajdan egy palack bort.
